Trailer Park
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Szellemváros
 
KezdőlapLegutóbbi képekRegisztrációBelépés

 

 Jason Low Előtörténet

Go down 
2 posters
SzerzőÜzenet
Jason Low
Kalandor; Harcos
Kalandor; Harcos
Jason Low


Hozzászólások száma : 72
Join date : 2011. Aug. 30.
Age : 26
Tartózkodási hely : a világ végén... és onnan még két sarokra

Karakter információ
Tapasztalat:
Jason Low Előtörténet Left_bar_bleue2500/3750Jason Low Előtörténet Empty_bar_bleue  (2500/3750)
Pénz: 110.000 ßeli /lekötve/
Vérdíj: 0

Jason Low Előtörténet Empty
TémanyitásTárgy: Jason Low Előtörténet   Jason Low Előtörténet EmptyPént. Márc. 01, 2013 9:14 am

Név: Jason Low
Kaszt: Kalandor
Rang:
Születésnap: Március 5.
Kor: 20
Nem: Férfi
Képesség:

Hadou
A használó belső energiájának felszabadításával képes hatalmas erőre szert tenni, valamint testét felvértezni. Használatához kellő fizikai erő szükséges, valamint hónapok kitartó munkája, a szükséges gyakorlatok elsajátítása. Ezáltal egy rendkívül halálos harcstílust fejleszthetünk ki, amivel csak kevesen képesek megbírkózni.


Kinézet: Félhosszú fekete haja van, szemei barnák. Sokszor látni mosolyt az arcán. Ruhája általában egy fekete felső, ami felett egy barna medveszőr kabát van. Nadrágja fekete, derekán egy öv van, amin egy hatalmas övcsat villog. Nyakában a kabátja alapanyagául szolgáló medve fogai csüngenek.

Felszerelés: Egy szem kés van nála, ezen kívül elengedhetetlen kelléke egy napszemüveg, amit szinte sohasem visel, hanem a pólója nyakában ficánkol,l a hátán egy hatalmas batyuban cipeli a tekercseket, amiket mesterétől kapott, ezekből szokott edzeni útközben.

Jellem: Kedves ember, általában mosolyog, és nem szereti, ha valaki a környezetében szomorú, ha ilyet lát megpróbálja felvidítani az illetőt. Szereti azokat a helyzeteket, amikor ő az úgynevezett nevető harmadik.



A világon rengeteg sziget létezik, mint az északi, déli és a nyugati tengeren. De van egy különleges, talán még a legnagyobb tengeren, a Grand Linen sem létezik ehhez hasonló. A keleti tengeren található,a neve Waves Island. Sokan azt hihetik, hogy nevét a nagy hullámokról kapta, amik nap, mint nap a homokos partot ostorozzák, de nem. A sziget egy hegyről lett elnevezve, ez a hegy a tengerből emelkedik ki a nyugati oldalon. A fehér szikla, mint egy megkövült hullám nyúlik a keleti oldal felé, így a sziget egy részén nappal kevés fény van, éjszaka viszont ez az oldal fényáradatban úszik, hála egy különleges virágnak, ami uralja az árnyékos területet. A neve Hikahana, de nevezik fényvirágnak is, fehér fénnyel világít, a szárában lévő folyadék az, ami foszforeszkál. Sok helybéli a növény termesztéséből él. Néhányan üvegpalackba töltik a folyadékot, majd lámpa címszóval túladnak rajta. De vigyázni kell ám! A virágban lévő anyag mérgező, a közelében nem is él meg más növény. Ha pár csepp rácseppen valakire, elkezd beszivárogni a bőrébe, eleinte az alany nem érez semmit, de az anyag a véráramba jutva összesűríti a vért, végül a szív megállását okozva ez által. Szerencsére fejlesztettek ki ellenszert, de sajnos még így is sok halálesetről tudunk. A sziget túloldalát erdő borítja, vadászok és erdészek lakhelye, a lakosság nagy része a hullámsziklába vájt házakban lakik. Jason is egy ilyen házban nőtt fel, iskolába járt, ahogy az összes gyerek, szülei a korábban említett lámpákat készítették, valamint a növényeket gondozták, persze nagy elővigyázatossággal! Saját kertjük volt, ahova Jason nem mehetett, nehogy valami baleset történjen, a virágok el is voltak kerítve, egy nagy üvegkerítéssel. Ám a legnagyobb elővigyázatosságban is történnek balesetek. Hősünk édesapja a növény áldozata lett, amikor ő még csak kilenc éves volt. Jason egyedül maradt édesanyjával, pár év múlva otthagyta az iskolát és megkérte édesanyját, hogy ne folytassa a munkát a kertben, félt vele is ugyanaz fog megtörténni. A kikötőben kapott munkát. Eleinte rakodómunkásként dolgozott később vámot szedett a kikötő hajósoktól. Néha egy kis bérért besegített a hajók kitakarításában. Minden pénzre szükségük volt, tehát mindent elvégzett, amit rábíztak.
Wawes Island békés környék volt, a tengerészet nem volt túlságosan jelen, de kalózok sem fordultak meg erre túl gyakran. Jason a rakodómunkás még emlékezett. Egyszer, amikor még nagyon kicsi volt kalózok támadták meg a várost, de időben riasztották a tengerészetet, el sem érték a partot, a fehér vitorlák már körbevették őket, és elsüllyesztették a hajót. Ez volt a legutolsó ehhez hasonló élménye. Viszont, egy szeptemberi napon újra meglátta a fekete zászlót, rajta koponyával. Hirtelen zűrzavar támadt, mindenki futásnak eredt, „támadnak a kalózok”, „hívjátok a tengerészeket” kiáltozták, őrülten húzták a harangokat, mindenki pánikba esett. Jason is futásnak eredt, haza sietett, hogy elmenekítse anyját. Mire hazaért, a kikötőből már sikoltozást hallott. Egyetlen esélyük a menekülésre az erdő volt. De ahhoz át kellett rohanniuk az alagutakon a sziklán keresztül, majd a virágoskerten, Jason viszont nem mert a virágok közelébe menni, ezért úgy döntött megkerülik, és a főkapun mennek ki a városból, alig haladtak viszont előre a kalózok már a nyomukban voltak. Hamar utolérték őket, Jason és anyja egy falnak szorult. Be voltak kerítve, ketten kardot rántottak, míg a másik pisztolyt fogott rájuk. Ujja a ravaszon vigyorogva nézték őket. Hirtelen egy férfi jelent meg a semmiből, a kalóz előtt termett, a martalóc rálőtt. A férfi egyszerűen elkapta a golyót, majd egy ütéssel leszerelte a pasast. A másik kettő sem okozott gondot neki, amikor megpróbálták leszúrni, kardjuk kettétört. Őket is egyszerűen kiütötte. A férfi azt mondta nekik kövessék. Így tettek, követték egészen a kikötőig, ahol az egész kezdődött. A látvány szörnyű volt. A hajók lángokban, a földön itt-ott halottak hevertek, közben a kalózok röhögve gyűjtötték össze a zsákmányt. Amikor meglátták őket, egy kalapos fickó, vélhetően a kapitány rájuk lőtt. A férfi ugyanúgy kapta el, mint korábban. Puszta kezével. A banditák vezére támadást parancsolt. A sok haramia engedelmeskedett. Lehettek akár húszan is, egyszerre támadtak rá hősünk megmentőjére. A férfi nem tett semmit, csak állt ott. Olyan volt mint egy szobor, nem moccant és épp amikor lenyisszantották volna a fejét, körülötte mindenki összeesett. Jason is elgyengült, majd anyjával együtt elájult.
Mikor felébredt madárcsiripelést hallott, feje felett fák voltak. Felült, körbenézett, mellette egy kis tó volt gyönyörű sziklakerttel. Ő egy lepedőn feküdt, amit a földre terítettek. Anyja és az idegen mellette teázgattak.
- Hát felébredtél végre?- Mondta neki édesanyja szelíden, a mosolyát valószínűleg tőle örökölte, szinte mindig mosolygott. Jason közben körülnézett, a férfi ott ült anyja mellett, éppen teáztak.
- Ő meg kicsoda? – Kérdezte Jason kicsit megilletődve.
- Na de Jasi ne légy tiszteletlen! Ő itt Tenzin ő mentette meg az életünket- Jasi… utálta ha így hívják, de azért morcosan bocsánatot kért.
- E… Elnézést .. A nevem Jason Low…- Mutatkozott be Tenzinnek,
- Tudom édesanyád már elmondta.- Dörmögte mély hangján, így ülve kicsit sem hasonlított arra az emberre a ki megmentette őket, akkor úgy festett, mint valami hősi eposzból megelevenedett félisten, aki bármire képes, most meg csak egy egyszerű embernek tűnt, aki teát szürcsölve ül egy pléden a fűben.
- Hol vagyunk?- Kérdezte Jason, amire Tenzin készségesen válaszolt.
- A sziget erdős részén, a város nagy részét feldúlták, mivel jelenleg nincs hol laknotok, megengedem, hogy a házamban lakjatok, amíg helyreállítják a lerombolt épületeket.
~ Ez elég kedves, szimpatikus ez az Tenzin ~azzal a szimpatikus Tenzin felállt, és elindult a pagoda felé, ami egy tisztáson állt az erdőben, jobbra bambuszdzsungel, balra egy mocsaras-tavas rész terült el. Tenzin hirtelen megtorpant.
- Ja, ő jut eszembe Jason, gyere velem segítenünk kell a városban.- Jason elindult, a mocsáron át egy híd vezetett át azon túl út vezetett egészen a városig. Amikor átértek az úton, Jason egy hintószerűséget vett észre, bár elég apró volt.
- Izé, hol vannak a szamarak? – Kérdezte zavartan persze abban is kételkedett, hogy ketten elférnek-e benne.
- Minek a szamár mikor itt vagy te?- Azzal beleült a riksa hátuljába,- Na, gyerünk nyomás, másként sohasem érünk oda.
Egy darabig döbbenten bámult, majd miután rájött, a fickó nem viccel, elkezdte húzni a szekeret.
- Gyorsabban!- mondta –Úgy mész mint egy csiga!
- Tenzin! Tizenöt éves vagyok! Hogy a francba bírjalak el téged és ezt a rohadt szekeret is?!
Erre a már kicsit sem szimpatikus Tenzin valahonnan egy fapálcát vett elő, és rácsapott a fiú hátára.
- Beszélj tisztelettel! És mostantól szólíts Tenzin Mesternek. – Majd még egyet sózott a fiúra, úgy viselkedett vele, mint egy málhás szamárral.
- Mesternek? Mégis mire tanítasz te engem?- Kérdezte a fiú, aki nem értette miről beszél.
- Szánalmas voltál, ha nem vagyok ott te és az édesanyád már rég halottak lennétek. Megtanítalak arra, hogyan védd meg magad, cserébe te segítesz nekem, szót fogadsz és tisztelettel fogsz viselkedni megértetted?- Furcsa egy ember volt ez a Tenzin, de valamit megláthatott a fiúban, hiszen ki sem kérte Jason véleményét az egészről.
- Én is képes leszek arra, amiket te csináltál?- Csodálkozott el a fiú, el is feledkezett arról a részről, hogy segítenie kell a mesternek, és azt kell tennie amit az mond neki.
- Nos, hát végülis fogjuk rá, bár egyedül én lehetek ilyen csodálatos, te esetleg a nyomomba érhetsz… Na nyomás! Gyorsabban! Nem hallod?!
- I..Igen Tenzin, mester- tette hozzá a mester szót kissé habozva, ez előtt sohasem gondolt még arra, hogy erősebb legyen, de ha már van rá lehetőség, és csak egy vén barom parancsolgatását kell érte elviselnie miért ne? Persze utána ezerszer megbánta már a döntését, de végtére is erősebb lett, erősebb, mint bármelyik álmában képzelte volna.
Mire a városba értek úgy kifulladt, mint egy egér, aki egésznap a mókuskeréken tekert, de Tenzin egy perc pihenőt sem hagyott neki. Azt mondta, ettől is erősebb lesz. Ahol tudtak segítettek, a kőbe vájt házak közül sok beomlott, a kósza lövedékek miatt. Jason egy teljes héten keresztül minden délután ezeknek a kiásásával fáradozott. Volt segítsége ugyan, hiszen minden lakó segített ahol tudott, de a munka, így is nehéz volt, nehezebb, mint bármelyik hordó, vagy láda felcipelése egy hajóra. Anyja minden délben hozott ebédet neki és Tenzinnek, aki csodával határos módon, ugyancsak a beomlott házakat ásta ki. Végül egy hét folyamatos munka után végeztek, a családok visszaköltözhettek lakhelyükre. Ám mivel Jason Tenzin tanítványa lett, ezért édesanyjával végleg odaköltöztek. Tenzin a fiú minden percét beosztotta, amit az hihetetlenül gyűlölt. Reggel fél hatkor kelt és kiment a kertbe, vizet vitt a kútból, ám ez nem volt egyszerű feladat, mivel először a konyhába kellett vinnie a vizet, hogy ott legyen, mikor anyja a reggelit készíti. Ezután Tenzin fürdővizét is oda kellett cipelni, ha ezzel kész volt, a kert minden virágát meg kellett öntöznie, nagy gonddal, mivel a mester minden nap leellenőrizte, ha nem tetszett neki, kapott a fejére a pálcával. Ekkorra már Anyja, és Tenzin már fölkeltek, megreggeliztek, majd kezdődött az edzés. A fák között volt egy kisebb épület, Tenzin Dojonak nevezte. Itt minden reggeli után gyakorlatsorokat végeztek, eleinte ügyetlenül ment neki, de hamar beletanult. Ezután lementek a tengerpartra, halat fogtak az ebédhez, ám volt egy kitétel, csak pusztakézzel kaphatta el őket, ha nem sikerült, akkor nem kapott enni, Tenzin ugyanis mindig fogott elég halat magának és Jason anyjának, akinek neve Olivia volt. Mire a fiú végzett legtöbbször már elmúlt dél, hazamentek, megsütötték az ebédet, majd ismét elvégezték a gyakorlatsort. Ezután Jason előbb súlyokat emelgetett, majd homokzsákokon kellett gyakorolnia egész délután, Tenzin megmutatta neki az emberei test gyengepontjait, legalább egy milliárdszor elmondta, hogy egy jól irányzott ütés felér egy annál százszor erősebbel is. Ezt sokszor naplementéig gyakoroltatta vele, ha viszont maradt még idő rá, Tenzin futtatott vele egy nagy kört a mocsár a bambuszerdő, és a ház körül. Hulla fáradt volt mire a szobájába ért. Szinte azonnal elaludt és kezdődött is az egész előröl. Hónapokon át ment ez monoton, eltekintve azoktól a napoktól, amikor a mesterét vitte be a városban azon a francos riksán, vagy amikor véletlenül kapott egy nap pihenőt, bár ez igen ritka eset volt. Jason kezdett beleszokni, és kezdte élvezni az edzést. A futást, és a halfogásban is egyre ügyesebb lett. Nem egészen másfél év múlva elérkezett a változás napja, már ami a napi rutint illeti. Tenzin úgy döntött Jason elég sokat fejlődött, hogy valami újat tanítson neki. A reggeli után, a korábbitól eltérően mestere a Dojoba hívta.
- Jason, úgy vélem elég erős vagy, hogy egy különleges stílust tanítsak neked. Kövess- Mondta neki a mester, akinek szakálla időközben még hosszabb lett. Elindult az edzőterem végébe, tanítványa követte. A terem végében egy helyen a Tenzin felszedte a tatamit, alatta egy ajtó volt. Mögötte, egy létra vezetett lefele. Lent a mester meggyújtott egy fáklyát, itt is egy ajtó volt. Ám nem volt rajta kilincs. Az ajtó közepén egy ökölforma volt.
- Lássuk tényleg kész vagy-e. Üss!- Mondta határozottan, a fiú nem teketóriázott sokat, egy jó nagyot belevágott, de nem történt semmi. – Arra koncentrálj, hogy kinyíljon az ajtó!- Jason ismét nekiveselkedett, és ismét nem történt semmi. De mintha valami kattant volna. – Kezdetnek nem rossz, megint!- És megint ütött, furcsán erősnek érezte magát közben, keze pont a mélyedésbe talált, az ajtó pedig kinyílt. Mögötte egy polc tele tekercsekkel. Tenzin odalépett, és levett egyet. Odaadta Jasonnek, hogy olvassa el. Ez volt ráírva:
Hadou
A használó belső energiájának felszabadításával képes hatalmas erőre szert tenni, valamint testét felvértezni. Használatához kellő fizikai erő szükséges, valamint hónapok kitartó munkája, a szükséges gyakorlatok elsajátítása. Ezáltal egy rendkívül halálos harcstílust fejleszthetünk ki, amivel csak kevesen képesek megbírkózni. Ha be tudtál lépni ebbe a terembe, képes vagy rá, hogy ezt a különleges harcstílust elsajátítsd.

- Hadou? Szóval emiatt tudtad akkor elkapni a golyókat Mester?- Kérdezte kíváncsian.
- Igen egy kicsit ennek is köszönhetem, de más is közrejátszott, ahhoz neked még sokat kell tanulnod, és hát, mint már többször is mondtam, nem mindenki lehet olyan csodálatos, mint én! – Ami azt illeti tényleg rengetegszer elmondta, Jason rettentően utálta, amikor magát fényezte, de édesanyja csak kacagott rajta.
- Mester, tanítsd meg nekem! – Kérlelte, de Tenzin a fejét csóválta.
- Itt ez a rengeteg tekercs. Mind a tiéd, mostantól saját magadat kell fejlesztened, magadnak kell rájönnöd a dolgokra. – Azzal elment, otthagyva Jasont a tekercsekkel, aki egy teljes napig ki sem jött onnan, egész nap csak azokat böngészte, majd másnap egy megdöbbentő kijelentéssel állt anyja és mestere elé.
- Világot akarok látni!- mondta – Úgy gondolom, nem tudok fejlődni ha ezen az apró szigeten tengődöm! A világ hatalmas, és én az egészet látni akarom!- Nem is telt bele sok idő, hősünk már egy karavella fedélzetén indult útnak a nyílt tenger felé, hátán egy hatalmas batyuban cipelte a tekercseket. A kikötőben mestere és édesanyja integetett neki, egész addig figyelte őket, míg a sziget el nem tűnt a láthatár mögött. Így kezdődtek el Jason Low kalandjai.
Vissza az elejére Go down
Donquixote Doflamingo
Összesítés-,Rendszer AdminÖsszesítés-,Rendszer Admin
Donquixote Doflamingo


Hozzászólások száma : 54
Join date : 2012. Jan. 25.

Jason Low Előtörténet Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jason Low Előtörténet   Jason Low Előtörténet EmptySzomb. Márc. 02, 2013 1:54 am

Szép napot, Jason!
Először is szeretnélek megdicsérni a kreativitásod, fantáziád miatt - mint azt már chaten is kifejtettem, tetszett a sziget leírása és a különleges virág is. Voltak elgépelések, helyesírási hibák, de úgy gondoltam, ennek ellenére nyugodtan elfogadhatom az előtörténeted!

Tapasztalat: 2500 TP
Pénz: 100.000 ßeli
Vérdíj: Nincs

Készíts adatlapot, és kellemes játékot kívánok!
Vissza az elejére Go down
 
Jason Low Előtörténet
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» II. Előtörténet szabályzat
» Jason Low
» Jason Low

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Trailer Park :: Nyilvántartás :: Előtörténetek :: Kalandor-
Ugrás: