Név: Naga Shiromi
Kaszt: Kalandor
Rang: Vezér
Születés nap: Október 27
Kor: 20
Nem: Férfi
Kinézet: Közép-hosszú fekete haj, pirosan izzó szempár. Általában fekete nadrágban és kabátban mutatkozik. A kabát alatt egy fekete póló a változatosság kedvéért. Kb. 185 centi magas, átlagnál fejlettebb izomzattal rendelkezik.
Felszerelés: Van nála egy hosszú penge az oldalára csatolva. Szintén az övén még három darab dobókés. A kabátja belsejében mindig hord egy pakli kártyát.
Jellem: Higgadt típus. Szereti túl gondolkodni a dolgokat, de vészhelyzetekben mindig időben kapcsol így gyakran cselekszik idejében. Kedveli az emberek társaságát, szívesen barátkozik. Nagy benne a hatalomvágy, ennek kielégítésének érdekében képes messzire is elmenni.
Előtörténet:A Grand Line első felében van egy nagy sziget ahova az emberek évek óta nem szívesen teszik be a lábukat. Ez Naga szigete. A szigetet az uralkodó – Naga Kamakiri- cseppet sem szerény módon önmagáról nevezte el. Ezt a föld darabot, ami a Grand Line elején fekszik régen látogatók százai lepték el hétről hétre, de egy napon szörnyű dolog történt. Egy kalóz csapat támadta meg a szigetet élelem és zsákmány reményében. A király éppen házon kívül volt, mivel próbált a szomszédos országokkal tárgyalásokat folytatni a terjeszkedés reményében. Ezalatt a kalózok feldúlták az egész szigetet, szobrokat döntöttek le, házakat gyújtottak fel, kegyelem nélkül irtották a lakosságot. A katonák egy ideig tartották magukat, de mivel képzetlenek voltak, emellett a létszámuk is kevés volt, így visszahúzódtak a palotába, hogy védjék a királynőt, akinél épp ezen a napon indult meg a szülés. Két egészséges, fiú gyermeket hozott a világra. A gyerekeknek a Shiromi és a Daimos nevet adta. Az újszülötteket egyből a palota mögötti erdőbe rejtettek a támadók elől. A királynő annyira elfáradt az ikrek világra hozásában, hogy nem maradt ereje a menekülésre. A banditák el akarták rabolni váltságdíj reményében, de az újdonsült anya próbált ellenkezni. Erre hideg vérrel fejbe lőtték. Mire a király hazatért megdöbbenten látta, hogy mi zajlott le a távollétében. A két gyermekének szerzett béranyákat addig amíg szükséges volt. Az országot újjá építette, a palotát is helyre állította, de Kamakiri király nem volt ugyanaz mint régen. Elvetette az eddigi látogatóbarát elveit helyette a katonai erőkre támaszkodott. Elrendelte, hogy minden második férfinak kötelező beállnia az ország seregébe és szolgálni a hazát. A szigetre érkező kalózokat- még a barátságosakat is- hidegvérrel kivégeztette így az ország megítélése romlott. Az egyedüli szerencséje az volt, hogy az elfogott kalózok között volt pár igazi „nagyhal” is, így a haditengerészet elnézte a vérontást(sőt még alkalomadtán segítséget is nyújtottak a Naga királyságnak). Ebbe a rendszerbe született bele Shiromi és Daimos. A gyerekek ahogy cseperedtek az apjuk mellett úgy vállaltak egyre nagyobb szerepet az ország életéből. Kemény katonai kiképzést kaptak, tíz éves korukban akár öt évvel idősebb társaikat is könnyűszerrel legyőzték. A nép két belsőre tökéletesen hasonló trónörököst látott bennük, de, aki igazán ismerte őket tudta, hogy mennyiben is különböznek. Shiromi imádta a történelmet, ezért minden könyvet elolvasott, ami a kezébe került, ezzel szemben Daimos azt is utálta ha egy apjától kapott leveleket el kellett olvasni. Tizenkilenc éves korukra egyre nagyobbá vált a szakadék a két testvér között. Shiromira kész zseniként tekintettek, rengeteget segített az apjának az ország vezetésében és egy egész hadtest is szolgált a keze alatt. A nép benne látta a következő uralkodót, de viszont a király Daimos-t favorizálta. Daimos jobban azonosult az apja radikális gondolkodásmódjával mint Shiromi. Ő is irányított egy kétszáz főből álló hadtestet, de az ország politikai életéből nem vette ki a részét. Viszont ha háborúról volt szó Ő volt az első, aki ott volt. Teltek-múltak a hónapok míg egyszer csak a király a palota elé hívatta a népet. Ez furcsa volt hisz ez nem volt itt bevett szokás. A népek özönlöttek a királyi család székhelye elé. Ezer fő ott toporgott a palota előtt türelmetlenül. Ott volt a két testvér is hátuk mögött az ország haderejével. Egy óra várakozás után a király kilépett az erkélyre és felemelte a kezét. Erre az eddig őrjöngő emberek elhallgattak és a király beszédbe kezdett:
-
Népem! Érzem, hogy gyengülök. Úgy gondolom, hogy az ország a feleségem halála óta eltelt közel húsz év alatt helyre állt, de nem állhatunk itt meg! Tovább kell terjeszkednünk, új területeket kell megismernünk, új fegyvereket kell a hadseregünk kezébe adni. Legalább akkora befolyást kell szereznünk mint a haditengerészetnek van! – a nép éljenzésben tört ki. –
de..de..Ezt már nem az Én vezetésemmel fogjuk elérni. Hanem az egyik fiaméval!- a nép ledöbbent, Shiromi meggyújtott egy szivart, Daimos arcára pedig valamiféle ördögi mosoly ült ki. –
Nem tudom még egyenlőre, hogy melyikük legyen az. Én szívem szerint Daimost választanám a katonai sikerei miatt. Viszont tiszteletben kell tartanom azt is, hogy Shiromi a politikai életben jeleskedik jobban és a nép támogatását is élvezi. Tudom, hogy az lehetetlen, hogy Ti hosszabb távon konfliktusok nélkül együtt dolgozzatok ezért egy üzletet ajánlok! – Ezekre a mondatokra Shiromi is kezdett kíváncsivá vállni, Daimosnak pedig olvadt le az a bizonyos mosoly-
Egy kis versengést javaslok. Szolgálatotokra bocsátok fejenként egy hajót, száz főt a katonaságból és száz ezer belit. Az örökli az országot, aki több területet, szövetségest és dicsőséget szerez nekünk! A határidő pedig legyen…öt év! Nos fiaim benne vagytok?A tömeg lélegzet visszafojtva várta a két herceg válaszát. Shiromi diplomatikusan kivárt, várta, hogy a testvére szóljon először!
- Természetesen apám! Bármikor kész vagyok a Te és az ország szolgálatára állni! Holnap reggel indulok is, addigra kérlek készítsd el nekem a hajót. Én kiválasztom a száz legjobb katonámat és útnak indulok! Ígérem nem hozok rád szégyent! – Az uralkodó elismerően biccentett. Mindenki Shiromi felé fordult, az Ő válaszát várta. Bele szívott egy hosszút a szivarba, kifújta aztán belekezdett:
- Benne vagyok, de van egy kikötésem. Nincs szükségem a száz katonára, elég lesz csak egy. Will! – Will egy kivételes gyerek volt, Shiromival együtt nevelkedett fel. Remekül ért a navigációhoz és a főzéshez is-
Jobb szeretném ha az egységem az országban maradna. Itt helyezkedünk el a Grand Line elején bármikor itt teremthet egy erősebb kalózbanda. Nem szabad kockáztatnunk. A pénzt és a hajót természetesen elfogadom! Köszönöm apám a lehetőséget holnap reggel Én is indulok. A király feloszlatta a gyűlést és előkészítette a hajókat.
Nagy hadihajók voltak ezek több ágyúval és szobával. Daimosnak szüksége is volt rá a nagy létszámú csapata miatt, de Shiromi kissé indokolatlannak érezte ezt a nagy felhajtást. Reggel Willel együtt kilátogattak a hajóhoz és megpakolták minden földi jóval.
- Na ez az élelem egy évig is kitart- mondta nevetve Will-
Te figyelj már? Nem utazhatunk egy hajón aminek nincs neve. Kellene neki egy név. Valami olyan, ami erőt sugároz. Van ötleted?Shiromi törte a fejét míg végül benyögte:
- Mit szólsz a Kobrához? Az kifejezi az erőnket. Akarom mondani az ország erejét. – Will elfogadta az ajánlatot – nem is nagyon lett volna más választása -és már kezdte is betájolni a Log Pose-t. Shiromi visszament még a palotába, elbúcsúzott az apjától és sok sikert kívánt a testvérének. Mire visszaért a hajóhoz Will már felszedte a horgonyt. Minden készen állt egy nagy kaland, egy nagy ország és egy nagy uralkodó születéséhez!
Ui: Ha lehetséges később szeretném Daimost behozni NJK-nak. Mármint úgy, hogy a mesélők is használhassák egy-egy kaland alkalmával ha úgy gondolják.
Daimos:
Will:
