Szellemváros
 
HomeGy.I.K.TaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 A Vörös Hold (part 1)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Bepo
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 15
Join date : 2013. Feb. 21.

TémanyitásTárgy: A Vörös Hold (part 1)   Kedd Márc. 12, 2013 7:39 am

A Vörös Hold

Első fejezet

Mindenki végzi a dolgát közületek. Ki a tengert járva, ki pedig egy megbizatás alapján, de rótta East Blue vízeit egy ködös éjszakán... Amikor a köd növekedését vehetitek észre. Már az orrotok hegyét is alig látjátok, szinte már természetfelettinek mondható ez a jelenség. Ám lassan véget ér... vagy legalábbis azt hiszitek. Körülöttetek még továbbra sem láttok semmit, ám az ég felettetek kitisztulni látszik, és láthattok valamit, ami jó indulattal sem nevezhető normálisnak. A hold vörösen izzik felettetek. (Itt elmélkedhettek a jelenségen, ha úgy tartja kedvetek.)
Majd lassacskán elszáll a köd, de csak egy irányba, amerre meg is láthattok egy szigetet. Amennyiben közelebb mentek láthatjátok, hogy a terület kihalt, bár fák vannak, de azok mind el vannak halva, vagy éppen kiégve. Ha tisztás fele vagytok még egy-egy roskadozó viskót is láthattok. Első benyomásaitok kérem a kör zárásául!

Határidő: Március 20.
Vissza az elejére Go down
Naga Shiromi
Kalandor; Vezér
Kalandor; Vezér
avatar

Hozzászólások száma : 6
Join date : 2013. Feb. 24.

Karakter információ
Tapasztalat:
6250/7500  (6250/7500)
Pénz: 100.000 ßeli
Vérdíj: 0

TémanyitásTárgy: Re: A Vörös Hold (part 1)   Pént. Márc. 15, 2013 12:46 am

A Kobra fedélzetén voltunk mindketten, egy gyönyörű napsütéses napon a Grand Line-on. Ki kellett élvezni minden percét neki mert az időjárás itt olyan szeszélyes volt mint Én akkor amikor nem tudok enni. Én éppen az új ostorom használatát próbáltam minél jobban elsajátítani, de sajnos pár karcolást sikerült magamon is ejtenem vele. Hiába, ha valaki eddig húsz éven át csak „merev” fegyverekkel harcolt akkor bizony nehéz az átállás az ostorra. Kiürült rumos és más fajta szeszes italok üvegét tettem ki a hajó szélére és azokat próbáltam eltalálni. Will szokás szerint a könyvébe irkált valamit. Talán éppen azt, hogy milyen aránnyal találom el az üvegeket, hogy hogyan fejlődöm. Ezt a könyvet soha nem eresztette el magától és mindig feljegyzett benne mindent. Mindig is furdalt a kíváncsiság, hogy mik lehetnek benne.
-Shiromi, mi az úti cél? A pose beállt a következő szigetre szóval ha gondolod akkor indulhatunk.
- Nem, az East Blue a cél! – Will szeme erre a mondatra kikerekedett – Látom meglepődtél, megmagyarázom. Daimos és bandája valószínűleg a környező szigetekre telepednek rá egyből. Létszámbeli fölényük miatt nem vetekedhetünk velük, így megkell próbálnunk más tengereken is támogatókat szereznünk. Mi lehetne erre alkalmasabb mint az East Blue, a kalóz király születésének helye. Nem igaz? – mondtam neki mosolyogva.
Láttam Willen, hogy aggályai vannak az ötletem felől, de nem volt kedve velem vitatkozni. Tudta jól, hogy ha valamit a fejembe veszek akkor azt véghez is viszem. Már csak az volt a kérdés, hogy hogyan jussunk ki oda. Én a Calm Belt-et javasoltam mivel a hajóba volt beszerelve pár darab automata evezőlapát, így a szél csendes részen is könnyedén át tudtunk menni. Viszonylag gyorsan oda is értünk, de az övezet közepén rájöttünk ennek az igazi veszélyére. Nem a szélcsend volt a fő probléma hanem az itt élő tengercsászárok. Egy neki is támadt a hajónknak, de Will már rohant is le a raktárba a bénító méregért.
~Melyik is volt az? A fekete, a piros vagy a sötétzöld? Nem emlékszem pontosan viszek mindháromból.
A társam fél perc alatt megjárta az utat, de egyikünk se tudta eldönteni, hogy melyik méreg lehet az ideális. Nem volt idő a teketóriázni ezért betöltöttük az ostorba a zöld színű mérget. Az épp felénk rontó óriási ellenfelem felé lendítettem az ostoromat és amikor a hegye az ellenfelemre mutatott ki engedtem a mérget. A zöld méreg – ami mint kiderült a sav- úgy hatolt át a tenger császár testén mint kés a vajon. A támadónk egy óriásit csobbant a vízben, majd elmerült. Ez gondolom nem tetszhetett a társainak ezért még egy rontott felénk. Most a fekete színű mérget töltöttem be az ostoromba és meg ismételtem az előző mozdulatot. Az ostor hegye az ellenfelembe szúródott és elbénította. Meg állt a mozgásban és a tenger mélyére zuhant ez is a társa után. Ez után kicsit leültem pihenni, de Will folytatta a navigálást ugyanúgy. Gyorsan kiértünk az East Blue-ra – legalábbis szerintem – Will szerint egy fél nap is lehetett. Valószínűleg az első komolyabb nem emberi ellenféllel való harc viselhette meg az időérzékemet. Mikor felkeltem és szétnéztem nem láttam semmit akkora köd volt. Kérdően néztem Will-re mire csak Ő is széttárta a karját. Egyikünk se tudta, hogy mitől alakulhatott ki ekkora köd és azt se, hogy merre tartunk. Csak sodródtunk az árral. A köd lassan tisztulni kezdett és egy igen érdekes égi jelenséget figyelhettünk meg. A hold vörösen izzott! Én földbegyökerezett lábakkal néztem, hisz nálunk a királyságban még nem láttam ilyet. Will megint írni kezdett valamit a könyvébe. A hold megvilágított egy szigetet, ami nem tűnt túl bizalomgerjesztőnek. A sziget leharcolt volt, pár fa árválkodott csak össze-vissza, de azokon is látszódott, hogy haldokolnak. A szemem felragyogott, ezt Will is észrevette.
- Nem, mond azt, hogy nem akarsz oda menni. Normális ember nem lakhat ezen a szigeten nekünk pedig nincs vesztegetni való időnk.
- Ilyen égi csodát nem láthatunk minden nap, különben is kitudja lehet, hogy ez a hely is egy régi királyság maradványa. Mások pusztulásából is lehet tanulni. Ahol pusztulás van ott..szellemek is! Irány a sziget!- mondtam az arcomon ördögi vigyorral mire Will csak a fejét csóválta.
Vissza az elejére Go down
Raten Chromixen
Lázadó; Parancsnok-helyettes
Lázadó; Parancsnok-helyettes
avatar

Hozzászólások száma : 20
Join date : 2013. Feb. 24.

Karakter információ
Tapasztalat:
6650/7500  (6650/7500)
Pénz: 510.000 ßeli /lekötve/
Vérdíj: 0

TémanyitásTárgy: Re: A Vörös Hold (part 1)   Pént. Márc. 15, 2013 5:28 am

Unottan feküdtem a hajómon, ahogy a legújabb küldetésem felé haladtam. Na, nem is hajó volt, csak egy kis egyszemélyes csónak, egy egyszerű ladik – amit méretéből adódóan nehezen lehetett messziről kiszúrni, mégis gyorsan szelte a tengert. Persze hosszú utazásra alkalmatlan lett volna, de így, rövid távolságra a part mentén tökéletesen megfelelt.
Egy találkozóra siettem. Rajtam kívül még egy parancsnok-helyettes kellett érkezzen, hogy megbeszéljük egy parancsnokkal a küldetés részleteit. Sose mondták meg nekünk előre, hogy mit terveznek – de nem is zavart. Engem csak a munka érdekelt, és a Világkormány pusztulása..
Hanyatt dőltem hát, és az ég felé fordítottam a fejem – imádtam a csillagokat kémlelni, de ma este erre nem volt alkalmam. Köd gomolygott a tenger felett, ami készségesen fedte el a jelenlétem, bár az én tájékozódásom is megnehezítette volna – ha nincs a papírdarabka, ami a kezemben hintázott, csalogatva a találkozó felé. Épp be kívántam hunyni a szemem, amikor lágy borzongás futott végig a bőrömön, ami nyugtalanná tett. Felültem, és kémlelni kezdtem magam körül – bár eddig halványan láttam a part körvonalait, mostanra teljesen beborította a tejszerű köd, ami egyre átláthatatlanabbul gomolygott körülöttem.
- Mi ez…? – suttogtam magam elé, ahogy egyre inkább körbevont a természetellenes képződmény. Nem értettem a jelenség mivoltát, ezért megállítottam az utazásra szánt eszközöm, és úgy pislogtam magam elé – amikor a furcsaságok sorát még tovább tetőzte valami. Az ég lassan tisztulni kezdett, és már hálásan készültem fel a csillagok megnyugtató látványára – kissé felkavart ez a kis ködös kaland – azonban még az eddigieknél is zavaróbb volt, amit odafent láttam.
- Te jószagú… – csodálkoztam a vörös holdra, amely fenyegetően ragyogott az égen. Nem értettem a jelenség mivoltát, de azt biztosra vettem, hogy nem fogok odaérni a találkozóra. Az is megfordult a fejemben, hogy ismét elveszítettem az eszem – ami logikusnak tűnt a múltamat, és a jelent összevetve. Épp ezért úgy döntöttem, a legjobb lesz, ha sodródom az árral. Ezzel megerősítést nyert az őrültségem is, hiszen szinte ahogy erre gondoltam, megnyílt a ködfal, és egy ösvény jelent meg a sziget irányába. Vállamat megvonva irányítottam a part felé a ladikom – gondoltam minél előbb túlesek ezen az egészen, annál jobb.
Vissza az elejére Go down
Jason Low
Kalandor; Harcos
Kalandor; Harcos
avatar

Hozzászólások száma : 72
Join date : 2011. Aug. 30.
Age : 20
Tartózkodási hely : a világ végén... és onnan még két sarokra

Karakter információ
Tapasztalat:
2500/3750  (2500/3750)
Pénz: 110.000 ßeli /lekötve/
Vérdíj: 0

TémanyitásTárgy: Re: A Vörös Hold (part 1)   Szomb. Márc. 16, 2013 4:54 am

Hajónapló, harmadik bejegyzés
Augusztus tizennyolc, két hete, három napja úton. Elég sok fura helyen jártam, mindközött a kedvencem Foggy Island volt, de erről már írtam. Kényelmes a medvebőr kabát, amit ajándékba kaptam, a fogakkal együtt. A kapitány azt mondta, jelenleg nincs célunk. Kelet felé hajózunk. Az útba eső szigeteken kikötünk, és feltöltjük készleteinket, valamint a legénység kipiheni fáradalmait. A szokásos gyakorlatokat még mindig elvégzem, tegnap megpróbáltam feltörni néhány tekercset, egyelőre nem sikerült, de majd eljön az ideje. Most megyek is, úgy hallom a fedélzetről, valami történt.

Azzal leraktam a tollat, és a könyvet kimentem a kabinomból felmásztam a fedélzetre. Furcsa látvány tárult elém, semmit sem láttam, az árboc alig kivehetően állt előttem, néhány alakot láttam fel-alá futkorászni, a kapitány utasításokat kiabált. Felmentem a kormánykerékhez, hogy megkérdezzem, merre járunk.
- Üdv Kapitány! Mi ez a hely, azt hittem messze járunk már Foggy Islandtól? Visszamegyünk?
- Dehogy, bolond! Magam sem tudom mi a jó büdös franc van. Mindenesetre megállunk, inkább nem hajóznék ismeretlen helyen ilyen ködben. Ha nekimegyünk valaminek akkor azt ba**hatjuk...- Nos igen, a kapitány kissé nyers figura, de alapvetően nem rossz ember. Mindig törődik a legénységével, és mindegyikük végtelenül meg bízik benne, talán van valami pozitív kisugárzása.
- Értem! Köszönöm, akkor tehát várunk míg elmegy a köd.
- Na ja, inkább vagyok türelmes mint rohadt halkaja!- Mondta jóízűt nevetve saját viccén.
Pár perc telt el, és a köd mintha enyhült volna, vagy csak úgy látszott, nem voltam biztos, mert előttem még mindig átláthatatlan függönyként lebegett. De mikor felnéztem, megpillantottam az eget. Meg valami mást is, amit a hajón valószínűleg senki sem tudott hova tenni. A kapitány volt az egyetlen, aki hangot is adott ennek.
- Hogy a jó k***a életbe mi a szent sz*r ez?!- Megvakarta a tarkóját, majd folytatta.- Több mint húsz éve hajózom rengeteg tengert megjártam, de ilyet még nem láttam? Vörös a hold emberek, üssetek le ha álmodom...
Persze senki nem bántotta szegény kapitány urat, aki meglepetésében majdnem dobott egy hátast, de a hold, csakugyan vörös volt. Vérvörös. Nem telt bele egy perc sem, a köd elszállt kelet felé. Mögötte, egy szigetet véltünk felfedezni. A kapitány kiosztotta a feladatokat, én is tettem amit mondott, ha a fedélzeten voltam úgy éreztem nekem is ki kell vennem a részem a munkából. Így felhúztuk a vitorlát, a hűvös éjszakai szél hamar belekapott, majd elindultunk a sziget felé. Eléggé kísérteties volt. Elhalt, kicsavart leégett fák mindenütt, néhol romos omladozó faházakat láttunk.
- Nem tudom ti hogy vagytok vele, de szerintem izgis lesz, IRÁNY A SZIGET!-
Vissza az elejére Go down
Bepo
Mesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások száma : 15
Join date : 2013. Feb. 21.

TémanyitásTárgy: Re: A Vörös Hold (part 1)   Szomb. Márc. 23, 2013 6:20 pm

Nos, így a kör kezdeténél kijelenteném, hogy itt lesz módotokban egymással találkozni, ha úgy kívánjátok... ha nem, akkor marad mindenkinek külön a saját útja egyelőre. Ám jelentősen csökkenti majd az akadályok nehézségét a csoportosulás, szóval jól gondoljátok át mit szeretnétek! Nem egy kis séta lesz a hátsó udvarotokban. Na de elég a szócséplésből, íme a kör:

Lassan dokkoltok a szigeten, majd természetesen meg is kezdhetitek ezzel az utatok a sziget belseje felé. (Ha találkoztok egymással így az elején, akkor azt a part közelében kérném, ha lehet.) A hely kihalt, kísérteties jellege két dolgot ébreszthet az emberekben: kalandvágyat és paranoiát, kiben épp mit. A baglyok huhognak, ágak recsegnek a közepesen erős szélben, és így tovább, mint valami igazi kísértethistóriában. Ahogy haladtok befelé egyetlen érzésetek erősödhet viszont: mintha valaki figyelne benneteket. Röpke menetelésetek a sziget szívébe hamar meg is szakítja valami... A sötétből körvonalazódik egy fekete figura amely előttetek áll.* Nem csinál semmit, nem szól semmit, csak vár rátok, hogy kellő közelségbe kerüljetek. Majd amikor megérkeztek a közelébe beszélni kezd.
- Ti, kik eme sziget kincseire pályáztok táguljatok, vagy kínok kínjai közt fogtok meghalni! Ez az első és egyben utolsó felszólítás! - majd ezzel semmivé válik az alak, mintha ott sem lett volna.
Gondolom nem ijeszt titeket vissza egy ilyen kis gyerekek ijesztegetésre szolgáló mesébe illő monológ, így haladhattok is a sziget belsejébe. Útközben több kisebb csapdába, vagy arra erősen hajazó dologba futhattok. Egy szép árok, amely le van fedve, hogy az óvatlanok belelépjenek; lábaitokat megfogó csontkéz; és hasonló furcsaságok. Ám menetelésetek közepette megpillanthattok egy kastélyt, amely egy nagyobb domb tetején van. Jussatok oda!**

* - Minden "csoport" előtt megjelenik ez az alak, tehát nem kell egy környéken lennetek.
** - Amennyiben nem csapatként értek a kastélyhoz ne írjátok bele, hogy láttok másokat, mert az nem lesz lehetséges. Későbbiekben meg lesz magyarázva.
Vissza az elejére Go down
Naga Shiromi
Kalandor; Vezér
Kalandor; Vezér
avatar

Hozzászólások száma : 6
Join date : 2013. Feb. 24.

Karakter információ
Tapasztalat:
6250/7500  (6250/7500)
Pénz: 100.000 ßeli
Vérdíj: 0

TémanyitásTárgy: Re: A Vörös Hold (part 1)   Kedd Ápr. 02, 2013 12:01 am

A kikötés gond nélkül ment. Látszott, hogy Will kezdi elnyerni a hajó irányításához szükséges rutint. Ahogy közelebb értünk az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy élhetnek-e itt emberek. Will-t riogattam a szellemekkel, de nem igazán hittem bennük. Viszont hittem abban, hogy élhetnek itt valakik, vagy valamik. Partraszállás után egyből a sziget belseje felé indultunk. Will természetesen ezt is erősen ellenezte. Útitársam jellemző szokása volt, hogy bármilyen helyzetben képes siránkozni, de ha szorul a hurok mindig összekapja magát, úgy mintha az eddigi jelleme csak álca lett volna. A sziget mintha tipikus képmása lett volna azoknak a szigeteknek amikkel a királyságban riogatták a gyerekeket.
- Shiromi! Figyelnek minket. Nem tudom, hogy kik..de..de..figyelnek! Nézd ott is! – mondta gyorsan és egy mozgó faágra mutatott. Én oda tartottam a lámpámat és kiderült, hogy csak a szél fújdogálta az ágakat. Ezt még párszor eljátszottuk, de mindig más-más volt a „figyelő ember”. Hol egy nyugodtan huhogó bagoly, hol egy az ágak között cikázó mókus és ezeknek a társai.
- Látod Will megint bolond vagy. Nem kellett volna annyit tanulmányoznod a mitológiát és nem lennél ilyen paranoiás. Mindenre van tudományos magyarázat itt az ideje, hogy végre Te is megértsd ezt! – szidtam le az útitársamat mire Ő csak a fejét csóválta. Gyakran megbotlott a fák szél által lefújt ágaiban, a kiálló gyökerekben. Én ezt nagyon furcsának tartottam mivel egész végig a földet bámulta biztos ami biztos alapon. Hirtelen felbukkant előttünk egy sötét alak, egész emberi körvonalakkal. Will szerencsére nem láttam mivel még mindig a földet pásztázta szemeivel. Amint közelebb értük hozzá az alak beszélni kezdett:
- Ti, kik eme sziget kincseire pályáztok táguljatok, vagy kínok kínjai közt fogtok meghalni! Ez az első és egyben utolsó felszólítás! - miután ezt elmondta az alak egyből köddé vált. Barátom arcára most nem a félelem, hanem az elégedett vigyor ült ki.
- Nyertem! Mondtam Én, hogy figyelnek minket. Látod mindig olyan felelőtlen vagy. Különben is ha hallgatnál rám…- Ez így folytatódott egész további utunk során. Szinte hihetetlen volt, hogy az eddig ijedező útitársam meg sem rezzent a huhogó baglyok között. Pedig történt egy-két igazán érdekes eset. Csontkezek fogtak rá a bokájára, de Ő lerúgta őket és ment tovább. Belefutottunk egy zsinórba is aminek az elszakításával aktiváltunk egy szerkezetet. Egy faketrec zuhant alá, ez tökéletesen csapdába zárt engem, de szerencsére Will szétszerelte az egészet. Bármit szét tudott szedni és össze is tudott rakni. A monoton menetelés közepette megpillantottunk egy kastélyt ami egy domb tetején állt. Semmi furcsaság nem volt körülötte, embert sem láttunk a környéken. Figyelve a csapdákra könnyen odaértünk a bejárat elé. Útközben találkoztunk még pár az előzőhöz hasonló zsinórral, sőt a kastély előtt egy csapdaárok is volt ( ami olyan nevetségesen volt lefedve, hogy szerintem egy majom se esne bele), de ezek már nem okoztak nagy problémát.
- Kérlek menny vissza a hajóra. Ez a sziget kísértetiesebb mint amire számítottam. Kitudja lehet, hogy mire itt végeznénk a kutatással nem lenne mivel elmennünk innen. – mondtam Will-nek. Titkon azzal a hátsó szándékkal, hogy így majd nem kell tovább hallgatnom a diadalittas önajnározását. Nem is kellett neki kétszer mondani, egyből elindult vissza a hajó irányába. Én pedig csak meredten néztem felfelé a kastély tornyaira.
Vissza az elejére Go down
Jason Low
Kalandor; Harcos
Kalandor; Harcos
avatar

Hozzászólások száma : 72
Join date : 2011. Aug. 30.
Age : 20
Tartózkodási hely : a világ végén... és onnan még két sarokra

Karakter információ
Tapasztalat:
2500/3750  (2500/3750)
Pénz: 110.000 ßeli /lekötve/
Vérdíj: 0

TémanyitásTárgy: Re: A Vörös Hold (part 1)   Kedd Ápr. 02, 2013 3:01 am

A kapitány és a többiek beleegyetek, hogy közelebb visznek, hogy csónakkal kievezhessek, de közelebb nem mertek jönni, azt mondták megvárnak odakint. A hold még mindig vörösen ragyogott. Szép lassan kievickéltem a partra, közben azon agyaltam ki vagy mi élhet ezen a szigeten, mitől vörös a hol, és miért tűnt úgy, hogy a köd ide akart minket terelni. Épp kihúztam a csónakot, mikor egy másik fickót vettem észre. Haja nemhogy szőke, egyenesen arany színű volt, ruhája fekete ing és piros nyakkendő, úgy döntöttem megszólítom, társaságban jobb a kaland!
-Hé te ott cipőben!-Kiabáltam oda neki, az pedig értetlenül bámult alsó végtagjaira.
-Üdv! Mégis mi ez a hely?- Kérdezte, nem tudtam válaszolni, hiszen én is ekkor érkeztem, és nem voltam még itt korábban.
-Fogalmam sincs, szerinted is tök király? Válaszoltam vigyorogva, így utólag, jó nagy hülyének nézhetett, de hát kit érdekel?
-Inkább zavaró. Tudod dolgom lenne közben...- Felelte ismét, úgy tűnt nem izgatta különösképp a sziget, engem viszont annál inkább, jó mókának ígérkezett tehát fel voltam dobva.
-Hmm.. Hát te tudod, mindenesetre ha már itt vagyunk nem tartasz velem és nézünk körül?- Nyújtottam kezet. -Egyébként Jason vagyok üdv!
- Raten. És a hely jellegére való tekintettel... oké- Így hát, új utazótársammal elindultunk a sziget belseje felé. Elég kísérteties volt. Sehol semmi élet, mindenhol csak kiszáradt, halott kiégett fák. Néhol omladozó házakat lehetett látni, melyekről nehéz volt elképzelni ,hogy valaha is ember lakott volna bennük. A hold még mindig vörösen izzott felettünk.
- És te hogy kerülsz ide?- Próbáltam kicsit baráti viszonyba kerülni Ratennel.
- Hajóval. -"Na ne viccelj azt hittem gyalog" valami ilyesmit gondolhattam. - Egyébként itt hajóztam el, aztán a köd... szóval olyan volt, mintha idetereltek volna.
-Ja igen, a köd nekem sem tetszett, a legkülönösebb az a furcsán vörös hold.- Mutattam az égre.
- Szóval nem csak én láttam... azt hittem, hogy hallucinálok, de ha mindketten ugyan azt láttuk.
-hát ki tudja lehet valami van a levegőben!- Közben a távolból farkas vonyítást véltem hallani.-Szerinted él bárki is ezen a szigeten?-
- Remélem, hogy nem. Nem találkoznék olyannal, akinek az a perverziója, hogy ilyen szigeten lakjon... Ez volt az első dolog amiben egyet értettem vele, egy bólintással helyeseltem. Egy őrült sohasem jó ómen. Ahogy haladtunk előre, egy kopár göcsörtös szomorúfűz alatt egy alak kezdett kirajzolódni. Csak ott állt, és bámult ránk, egy pillanatra megálltam, de a kíváncsiság győzött, így mindketten elindultunk az alak felé. Mikor közel értünk a fazon beszélni kezdett.
- Ti, kik eme sziget kincseire pályáztok táguljatok, vagy kínok kínjai közt fogtok meghalni! Ez az első és egyben utolsó felszólítás! -
- Remek. Úgyis féltem, hogy valami betegség emészt el lassan és kegyetlenül.- Jegyezte meg Raten.
-Haha, jól hallottam hogy kincsekről beszélt? Nyomás előre!
- Rendben, menjünk!- Azzal tovább indultunk, a fekete fazon csak még jobban felcsigázta a kalandvágyam. A távolban egy domb tetején valami érdekeset vettem észre.
-Raten, ott egy várféle vagy mi, menjünk oda, a kincs is biztos ott van!-És rohantam volna előre ész nélkül.
- Azért vigyázz!- Mondta és a vállamnál fogva visszarántott, még épp időben, mielőtt egy mély tüskés verembe estem volna.
-Uhh köszi, ez életmentő volt, főleg ha azt a csontfickót nézzük odalent...- Így nem bántam meg, hogy találkoztam vele.
- Szerintem inkább lassan, megfontoltan haladjunk. - Javasolta jogosan, és meg is fogadtam a tanácsát. Jól a lábam elé néztem.
Nem telt sok időbe, míg odaértünk a kastélyhoz, ami gótikus stílusával ugyancsak kísértetiesnek hatott.
- na szerinted ki lakik itt?- Kérdeztem, de Raten nem válaszolt, helyette inkább ő intézett kérdést hozzám.
- Amúgy mondták már neked, hogy kissé... infantilis vagy?
-Az volnék? Nem nem igazán, de egyszer mindent el kell kezdeni!- Válaszoltam nevetve, sosem izgatott különösebben ki mit gondol rólam.-Na szerinted, most mi legyen, kopogtassunk?
Vissza az elejére Go down
Raten Chromixen
Lázadó; Parancsnok-helyettes
Lázadó; Parancsnok-helyettes
avatar

Hozzászólások száma : 20
Join date : 2013. Feb. 24.

Karakter információ
Tapasztalat:
6650/7500  (6650/7500)
Pénz: 510.000 ßeli /lekötve/
Vérdíj: 0

TémanyitásTárgy: Re: A Vörös Hold (part 1)   Szer. Ápr. 03, 2013 3:59 am

A hajó úgy siklott, mintha kötélen húznák, és sebesen elérte a partot, ahol egy zökkenéssel állt meg – én pedig nyújtózkodva kászálódtam ki belőle. Nem sok kedvem volt ehhez az egészhez, főleg a küldetésemnek hála – szerencsére, mivel két parancsnok-helyettest is hívtak, valószínűleg meg fogja tudni oldani nélkülem is. Nem örültem az ilyen fejleményeknek, hiszen a pontosság és megbízhatóság mindenhol erény, főleg nálunk – de sajnos nem tudtam mit tenni. Valamiért nem tudtam ellenállni a hely vonzásának.
-Hé te ott cipőben! – hallottam egy hangot, mire gépiesen néztem le a lábamra, és miután megállapítottam, hogy cipőben vagyok, felnéztem a hang irányába.
-Üdv! Mégis mi ez a hely? – kérdeztem a valószínűleg helyi lakost, miközben megindultam felé. A válasza viszont nagyon lelombozott.
-Fogalmam sincs, szerinted is tök király?ennek elment az esze? – gondolkodtam, de nem mondtam ki hangosan, inkább megpróbáltam rávezetni a komolytalanságára.
-Inkább zavaró. Tudod dolgom lenne közben.. – ez igaz is volt, hiszen valóban zavart ez a jelenség, és a kinézete. Na és a küldetésem…
Hmm.. Hát te tudod, mindenesetre ha már itt vagyunk nem tartasz velem és nézünk körül? - tehát nem vette észre a saját gyerekességét, mivel ugyan azzal az öntelt vigyorral az arcán nyújtotta kezét – ja igen, már elég közel értem hozzá ilyen gesztusokhoz.
-Egyébként Jason vagyok üdv!
- Raten. És a hely jellegére való tekintettel... oké – vontam meg a vállam, és elindultam „társammal” felfedezni ezt a „király” helyet. Ahogy beljebb nyomultunk, pontosan az a látvány tárult elénk, amit vártam. Mindenhol kiszáradt, korhadt fák integettek, a hold fényének hála vöröses izzással társulva. A föld is kiszáradt, olyan volt, mintha minden haldokolna ezen a szigeten, ami csak létezik. Élőlénynek semmi nyomát nem leltük, de még bogarak, csúszómászók se voltak sehol, aminek hála a lépteinken és lélegzésünkön kívül semmilyen hangot nem lehetett hallani. Síri csönd honolt – nem olyan, mint amit temetőkben hallani, annál sokkal feszélyezettebb, és halálosabb. Olyan volt, mintha még egy temetőben is több élet lenne…
Azért volt, amiben hasonlított a fent említett helyekre. A romok, amik mintha egykor házak lettek volna, mintha sírkövekként buktak volna elő a földből, és nyughelyet állítottak volna az elmúlt koroknak – sőt, jelezték, hogy igenis volt élet ezen a földön, és léteztek itt emberek. Emberek, akik mára alighanem halottak…
- És te hogy kerülsz ide? – szólalt meg hirtelen Jason, mire eltereltem a gondolataim az elhalt világoktól, és inkább az élők felé fordítottam a tekintetem.
- Hajóval. – válaszoltam gépiesen – hiába, a katonás rend és kiképzés kiöli az emberből az alapvető társalgási normákat, és csak a száraz, nyers igazság marad. Mivel magam is rájöttem, hogy nem pont ezt a választ várta a srác, mielőtt közbeszólhatott volna, tovább magyaráztam a dolgot.
- Egyébként itt hajóztam el, aztán a köd... szóval olyan volt, mintha idetereltek volna. – írtam le pontosan a nem is oly rég történteket. Így visszagondolva tényleg fura, mintha mindkettőnket ideterelték volna, és nem lehetett véletlen, hogy a ködfüggöny pont az én irányomba nyíljon szét.
-Ja igen, a köd nekem sem tetszett, a legkülönösebb az a furcsán vörös hold. – mutatott fel, mintha bizony máshol keresnék egy holdat. Főleg egy ilyen fajtát…
A valóság az, hogy megnyugtattak Jason szavai.
- Szóval nem csak én láttam... azt hittem, hogy hallucinálok, de ha mindketten ugyan azt láttuk… – próbáltam kifejezni gondolataimat, de a srác a szavamba vágott.
-hát ki tudja lehet valami van a levegőben! Szerinted él bárki is ezen a szigeten?-
- Remélem, hogy nem. Nem találkoznék olyannal, akinek az a perverziója, hogy ilyen szigeten lakjon.. – feleltem őszintén, miközben körbenéztem. Valóban, ki lakna szívesen egy ilyen helyen? Mintegy végszóra, egy alak kezdett megjelenni a távolban. Jason kíváncsisága rám is átragadt, ezért mindketten gondolkodás nélkül siettünk oda, hogy közelebbről is megnézzük a furcsa firckót.
- Ti, kik eme sziget kincseire pályáztok táguljatok, vagy kínok kínjai közt fogtok meghalni! Ez az első és egyben utolsó felszólítás! – – közölte köszönés helyett, bár én egy egyszerű „sziasztok”-kal is megelégedtem volna.
- Remek. Úgyis féltem, hogy valami betegség emészt el lassan és kegyetlenül. – szóltam Jasonhöz, jelezve, hogy engem nem hatottak meg a szavak. Ahogy sejtettem, őt sem.
-Haha, jól hallottam hogy kincsekről beszélt? Nyomás előre!
- Rendben, menjünk! – feleltem. Igazából nem vonzott a kincsek ígérete, viszont annál inkább szerettem volna megfejteni a sziget rejtélyét. Úgy sejtettem, hogy ehhez tovább kell mennünk – és ha emellé még egy kis pénzt is kapok? Hát nem fogom elutasítani.
-Raten, ott egy várféle vagy mi, menjünk oda, a kincs is biztos ott van! – kiáltotta gyerekes módon Jason, és futni készült – épp időben kaptam el a vállát.
- Azért vigyázz! – szóltam rá közben, ahogy hátrahúztam, épp mielőtt rálépett volna egy gyanúsan más színű téglalapra. Az embereim ennél sokkal jobb csapdák százait állították már fel, és én is közreműködtem néhánynál, ezért nem volt nehéz felismerni a közepesen gyatra munkát.
-Uhh köszi, ez életmentő volt, főleg ha azt a csontfickót nézzük odalent.. – hálálkodott a srác, amikor felemeltem a lepelt, és megláttuk, hogy mi volt alatta.
- Szerintem inkább lassan, megfontoltan haladjunk. – intettem óva a srácot, és nem szándékoztam több szót pocsékolni az előbbi kis esetre. Szerencsére megfogadta a tanácsom, ezért komolyabb incidensek nélkül értük el a kastélyt, az útmutatásomat követve, így kikerülve a csapdákat.
- Na szerinted ki lakik itt? – nézett rám csillogó szemekkel, mire nem bírtam tovább – több csípős megjegyzést nyeltem le, mire a legkevésbé durvát kimondtam – ami így utólag belegondolva nem is volt eléggé sértő. Túlságosan is lehiggadtam.
- Amúgy mondták már neked, hogy kissé... infantilis vagy?
-Az volnék? Nem nem igazán, de egyszer mindent el kell kezdeni!- nevetett, fel se véve a cseppnyi kritikát. Legközelebb valami durvábbat kap. - Na szerinted, most mi legyen, kopogtassunk? – valamiért úgy éreztem, hogy ez nem szükséges.


Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: A Vörös Hold (part 1)   

Vissza az elejére Go down
 
A Vörös Hold (part 1)
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Folyó Part
» A Tópart mentén
» Ház és tópart
» Part 14 / 4
» Part 14 / 8

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Trailer Park :: Helyszínek :: East Blue :: Nyílt tenger-
Ugrás: