Trailer Park
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Szellemváros
 
KezdőlapLegutóbbi képekRegisztrációBelépés

 

 Hajtóvadászat

Go down 
3 posters
SzerzőÜzenet
Donquixote Doflamingo
Összesítés-,Rendszer AdminÖsszesítés-,Rendszer Admin
Donquixote Doflamingo


Hozzászólások száma : 54
Join date : 2012. Jan. 25.

Hajtóvadászat Empty
TémanyitásTárgy: Hajtóvadászat   Hajtóvadászat EmptySzomb. Márc. 30, 2013 11:06 am

A szokásos bemelegítő kör, jussatok el a szigetre; a kinézetét rátok bízom, beszéljétek meg, milyen szigethez lenne kedvetek - egy valami fontos: legyen rajta egy tengerészeti bázist. Raten Te nem véletlenül keveredsz ide: a csapatod egyik tagja elárulta a Forradalmárokat, és erre a szigetre hajózott - az informátoraitok szerint itt akar egyezséget kötni a tengerészeten keresztül a Világkormánnyal.

Hajrá!
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Mandrake
Kalóz; Kardforgató
Kalóz; Kardforgató
Nathaniel Mandrake


Hozzászólások száma : 11
Join date : 2013. Mar. 01.

Karakter információ
Tapasztalat:
Hajtóvadászat Left_bar_bleue2800/3750Hajtóvadászat Empty_bar_bleue  (2800/3750)
Pénz: 500.000 ßeli
Vérdíj: 0

Hajtóvadászat Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hajtóvadászat   Hajtóvadászat EmptyVas. Márc. 31, 2013 12:48 am

A csónak kellemesen ringott alattam, a szél dagasztotta a vitorlát... unalmasan tökéletes idő volt. A Grand Line-on sosem volt ilyen. Azt hittem több érdekesség is akad egy kis látókör-szélesítő túrán, de hát a South Blue eddig semmi izgalmasat nem tudott nyújtani. Minden olyan ideális volt. Ahogy a hátamon feküdve ringatóztam, a felhőket bámulva, a csöppnyi vitorlást váratlan áramlat ragadta el széles kanyarban, majd néhány percnyi sodródás után finoman koppant valamin. Lusta voltam felülni, így mivel érezhetően a hirtelen fékezés nem tett kárt a csónakomban, csak feküdtem tovább, míg egy borotválatlan arc nem hajolt fölém.
- Jól van, uram? - válaszul az állához nyomtam az egyik pisztolyom.
- Nyugalom, nem szándékozom megölni, amíg válaszol a kérdéseimre. Remélem okosan teszi, amire kérem. Először is, hol vagyok? - a cső hűvös érintésére összerezzent, és nagyot nyelt.
- A Rasen sziget egyik dokkjában. - felelte némi habozás után.
- Milyen áramlat hozott ide?
- Annak a tizenkilenc áramlatnak az egyike, amelyről a sziget a nevét kapta. Tudja a Rasen spirált jelent. Ezek fonják körbe a szigetet, így minden kisebb hajó, amely 1 km-nél közelebb jön, valamelyik dokkban köt ki. - ez egészen érdekes volt, mivel még sosem hallottam ilyenről.
- Van a szigeten haditengerész bázis? - tettem fel a talán legégetőbb kérdést.
- Természetesen, a közeli városban. - felelte, miközben zöld szemei gyorsan végigfutottak rajtam.
- Rendben, akkor már csak egyetlen kérdésem maradt. Merre van a legközelebbi kocsma? - miután a férfi gyorsan útba igazított, elemeltem az állától a fegyvert, és felültem. - Köszönöm a szíves segítséget. - azzal elindultam a város felé. A sziget meglehetősen egyszerű volt, tavaszi klímával, zöld pázsittal borítva, leszámítva a keskeny utakat. Ahogy haladtam, a távolban lassan megpillantottam a várost, amely szintén nem volt valami nagy durranás, de reméltem azért tartogat meglepetéseket.
Vissza az elejére Go down
Raten Chromixen
Lázadó; Parancsnok-helyettes
Lázadó; Parancsnok-helyettes
Raten Chromixen


Hozzászólások száma : 20
Join date : 2013. Feb. 24.

Karakter információ
Tapasztalat:
Hajtóvadászat Left_bar_bleue6650/7500Hajtóvadászat Empty_bar_bleue  (6650/7500)
Pénz: 510.000 ßeli /lekötve/
Vérdíj: 0

Hajtóvadászat Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hajtóvadászat   Hajtóvadászat EmptyVas. Márc. 31, 2013 1:38 am

Lassan ringott a kis csónakom a vízen, én pedig a fejemet a hajó oldalának döntve kémleltem az eget délutáni sziesztámat végezve. Unatkozva bámultam, és számoltam a felhőket, miközben újra végiggondoltam a küldetésemet.
- Raten, az egyik embered elárult minket. – közölte a parancsnokom, amikor beléptem az irodájába. Meglepve néztem magam elé, miközben beavatott a részletekbe, és abba, hogy valószínűleg a Rasen szigeten vert tábort, ahol el akarja adni a titkainkat a tengerészetnek. A területet amúgy érdekesnek írta be, több áramlatról számolt be, amik beszívják az ember hajóját, és a sziget felé viszi azokat. Nem értettem, hogy ez esetben hogyan lehet elhagyni a furcsa természeti képződményt, de ez nem az ellenkezés ideje volt, ezért megvontam a vállam, és tovább hallgattam a részleteket.
- Nem vagyunk kegyetlenek, de meg kell értened, hogy ezt nem teheti meg. Ha lehet, békés úton akadályozd meg, de semmiképp se történhessen meg az adatcsere! – kaptam meg a parancsot, mire megvontam a vállam, és levonultam embereimhez, hogy egy kis eligazítást tartsak nekik.
- Emberek, fontos dolgot kell megosztanom veletek. – kezdtem, ahogy felsorakoztak előttem a beosztottjaim.
- Bizonyára feltűnt, hogy egyik társatok eltűnt. Valóban, John úgy érezte nem való közénk. Elhagyta szervezetünk, és arra készül, hogy az itt szerzett információit – ha már nyugdíjat nem biztosítunk – a Tengerészetnek, ennél fogva magának a Világkormánynak adja át! Bizonyára értitek, hogy ezt nem hagyhatjuk. – jelentettem ki, ahogy összekulcsoltam magam mögött a karjaimat.
- Ne értsétek félre a következőket. Teljes mértékben bízok bennetek ennek ellenére, erre a küldetésre mégse tarthattok velem. Nem felsőbb utasításra – én döntöttem így. Nem vagyunk mészárosok, de ezt az adatcserét nem hagyhatjuk. Viszont nem akarom, hogy bemocskoljátok a kezeteket. Azt akarom, hogy bizakodva nézzetek egymásra, és továbbra is kedveljétek egymást – ezért ebből most kimaradtok. Igyátok le magatokat helyettem is… – fejeztem be a beszédet, és ez után következett a kikérdezés.

A férfiról nem sokat tudtam – felületesen ismertem csak az embereket, ezért kérdezősködnöm kellett mielőtt elindultam volna. A válaszok változóak voltak – úgy tűnt, mások se ismerik teljesen, vagy már a kezdetektől megjátszotta magát. Volt, aki szerint iszákos férfiról beszélhetünk, míg mások meg voltak győződve róla, hogy alkohol sose érte az ajkát. A kapott információk alapján lassan abban se voltam biztos, hogy a kinézetét ismerjük – már-már vártam, hogy valaki barna hajról beszéljen, míg máshol feketének írják le a fejszőrzetét.
Ahogy az egyik áramlat elkapta a hajóm, felkészültem, hogy leugorjak a vízbe, mielőtt észrevennének – diszcíplínámnak köszönhetően ez nem volt nehéz folyamat. Miközben az üres csónakot kémlelték a dokkban, én feltűnés nélkül kimásztam a vízből, és szárítani kezdtem ruháimat, miközben a továbbiakon gondolkodtam.
- Talán egy kocsmában kellene kezdenem… – simítottam végig hajamon, és vettem vissza a ruhadarabokat, ahogy megindultam a város irányába. Mivel nem volt vérdíjam, nem kellett tartanom a helyi tengerészeti bázistól sem. Reméltem, hogy az informátoraim pontosak, és egy ideig még nem kerül sor a cserére, mivel nehezen jutnak dűlőre a férfival, aki túl sokat követel a tudásáért. Ez röhejesnek hatott – még én se tudtam volna elég információval szolgálni a világkormánynak, pedig én parancsnokhelyettesként sokkal többet tudtam a lázadók egységéről – az embereim pedig szinte csak a küldetéseink részleteit tudhatták, direkt az árulás elkerülése végett. A bizalom olyan luxus, amit egy titkos, világreformáló szervezet nem engedhet meg teljes mértékben – persze itt is voltak kivételek, de John nem tartozott ezek közé.
Vissza az elejére Go down
Donquixote Doflamingo
Összesítés-,Rendszer AdminÖsszesítés-,Rendszer Admin
Donquixote Doflamingo


Hozzászólások száma : 54
Join date : 2012. Jan. 25.

Hajtóvadászat Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hajtóvadászat   Hajtóvadászat EmptyVas. Márc. 31, 2013 1:40 am

Továbbra is két szálon, külön - külön folytatjátok a küldetést. Raten: Te elkezdesz informálódni, kérdezősködni, ám a legtöbben semmit sem tudnak a keresett személyről. A postod a nyomozásról szóljon, melynek végén egy nő a város főterére küld Téged, mondván, gyakran látni ott azt a férfit, akit keresel, aki elárult Titeket. Nathaniel: még ezt a kört is neked kell alakítanod, rád bízom, mit csinálsz - akár egy kocsmai kalandot is leírhatsz, egy a lényeg: ne keveredj akkora bajba, amibe már a tengerészeknek is be kéne avatkozniuk. A kör végére Te is juss el a főtérre.

Tekintettel arra, hogy mindketten a kocsmát célozzátok meg, akár együtt is kitalálhatjátok, mi legyen, de ebben a körben még ne találkozzatok össze, ne beszélgessetek!
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Mandrake
Kalóz; Kardforgató
Kalóz; Kardforgató
Nathaniel Mandrake


Hozzászólások száma : 11
Join date : 2013. Mar. 01.

Karakter információ
Tapasztalat:
Hajtóvadászat Left_bar_bleue2800/3750Hajtóvadászat Empty_bar_bleue  (2800/3750)
Pénz: 500.000 ßeli
Vérdíj: 0

Hajtóvadászat Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hajtóvadászat   Hajtóvadászat EmptyVas. Márc. 31, 2013 2:21 am

A helybeliek kissé furcsán tekingettek rám, de erre számítottam, mivel az öltözetemről szinte lerítt, hogy mi a foglalkozásom. Kényelmes tempóban ballagtam, még működőképes szememmel alaposan megszemlélve mindent. Egészen takaros házakkal volt tele, az utcák tiszták voltak, a nem messzi haditengerész bázis fehér falai sem voltak túl fenyegetőek, inkább megnyugtatóak. Nos, legalább is a város lakóinak. Andalgásom lassan a végéhez ért, mivel megpillantottam elsődleges úti célomat, az ivót. Ez sem volt az a tipikus kalózkocsma, lepukkant és repedezett falú, egészen korrekt szórakozóhelynek tűnt. Merő unalom volt az egész város. Beléptem, és körülnéztem, de annyi jellegtelen arc volt a teremben, hogy úgy döntöttem, csak teszem, amit az átlag éhes-szomjas utazók szoktak, és a pulthoz indultam.
- Üdvözletem. Lenne itt valami erősebb ital? - fordultam a csaposhoz, egy középkorú, meglepően sovány férfihoz.
- Természetesen. Egy üveg rum megfelel? - hangzott a válasz, amit elfogadtam, és italommal egy üres asztal felé indultam. Sajnos nem jutottam messzire. Egy vastag ujjakkal megtoldott tenyér lendületes mozdulattal kiütötte a kezemből szerzeményem, és merészen rám nézett.
- Rumot csak kalózok és tengerészek isznak. Láthatóan nem vagy tengerész. A kalózokat meg nem szívleljük itt. - mondta harsány hangon. Nem tetszett a túlzott fölényérzete.
- Nem volt valami olcsó az a rum. - feleltem csöppnyi fenyegetéssel a hangomban, majd előrántottam az övemből az egyik flintlockot, és követhetetlen mozdulattal a homlokához emeltem. A kocsmában egy pillanatra megállt az idő, ahogy a jó nép felfogta, mire készülök. De nem, nem szándékoztam lelőni szerencsétlent. Habár nem éreztem volna lelkifurdalást, ha megremeg a kezem. - Két út áll előtted, te patkány. Ideadod az árát most, vagy keresztüllyukasztom a koponyádat! - nem a viccesebb utat választotta, simán a zsebébe nyúlt, és előhalászott pár ßeli-t. Elemeltem a fejétől a fegyvert, mire még mindig dermedten visszaült a székére. Ahogy körbenéztem, láttam, hogy minden szem rám szegeződik, úgyhogy meghajoltam. - További jó mulatást, hölgyeim, és uraim! Nekem sajnos gyorsabban kell távoznom, mint szerettem volna! - azzal kisétáltam. Hát, ez az eset már közelített az érdekeshez, de még így sem volt az, amire számítottam. Úgy döntöttem, a kulturális élet középpontjába vetem magam, így a város főtere felé indultam. Általában ott központosult az események izgalmasabb része, szóval talán találok ott valamit.
Vissza az elejére Go down
Raten Chromixen
Lázadó; Parancsnok-helyettes
Lázadó; Parancsnok-helyettes
Raten Chromixen


Hozzászólások száma : 20
Join date : 2013. Feb. 24.

Karakter információ
Tapasztalat:
Hajtóvadászat Left_bar_bleue6650/7500Hajtóvadászat Empty_bar_bleue  (6650/7500)
Pénz: 510.000 ßeli /lekötve/
Vérdíj: 0

Hajtóvadászat Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hajtóvadászat   Hajtóvadászat EmptyVas. Márc. 31, 2013 2:27 am

Monoton sétáltam a városba, ami bár közel volt, épp elég sokat kellett sétálnom a ruháim teljes megszáradásához. A sótól kicsit összeállt a hajam, de szerencsére nem túl zavaró módon – viszont jól esett volna egy zuhany. A kocsmát nem volt nehéz megtalálni – talán veleszületett képességemnek köszönhetően, de csalhatatlanul megéreztem a helyes irányt. Nem is tétováztam, a kezdő lendületemtől vezérelve léptem be az ajtón, és céloztam meg a bárpultot.
- Valami közepesen erőset. – intettem a csaposnak, és azon gondolkodtam, hogy mégis hogyan kezdjem el a nyomozást.
- Ha túlzottan nyomulós vagyok, biztos nem fognak segíteni, és valami háttérsztori se ártana. – motyogtam magam elé, miközben kiürítettem a poharam.
- Segíthetek, jó uram? – fordult felém egy patkányképű, szakadt ruhás férfi, akiből áradt az alkohol és az izzadtság férfias egyvelege. Legyűrtem hányingerem, és magamra erőltettem a nyugalom ábrázatát, hogy ne lássa az arcomon a megvetést.
- Tulajdonképpen egy barátomat keresem… – kezdtem, mire a nevetése – ami még a kinézeténél is undorítóbb volt – megszakított.
- Hát persze, jó uram, jó kis fedőtörténet. Na és hogy néz ki ez a családtag? – kérdezte alamuszi hangon, mire felment bennem a pumpa, és elkaptam a grabancánál fogva, majd bemutattam a bárpultnak – bár már alighanem ismerték egymást. Ahogy a csávó arca csattant a falapon, körbenéztem, hogy lássam mennyire okoztam feltűnést – szerencsére a kocsma fele egy másik férfival volt elfoglalva, aki a pisztolyával fenyegetett egy tagot.
- Ne játssz a türelmemmel… – sziszegtem vészjósló hangon, majd elengedtem a mocskot, mire sértődötten felhúzta orrát, és szó nélkül otthagyott.
- Még egyet az előzőből és egy nedves rongyot! – parancsoltam a pultosnak, majd letöröltem a kezem, ami tapadt a zsírtól és a kosztól. Miután leküldtem torkomon az újabb adag „közepesen erőst” – sajnos nem ismertem ezt a piát, biztos helyi specialitás – folytattam a kérdezősködést. Az emberek mintha mindannyian ismerték volna akit keresek – mégse akartak segíteni, a pénz és ingyen alkohol meggyőző hatására sem. Csalódottan ültem vissza a helyemre, miután elveszítettem a pénzem egy részét a sarokban zajló kockapókeren – a legjobb információforrás a helyi szerencsejátékos – és visszagondoltam a beszélgetésünkre.
- Keresd a lányt, ő ismerheti a fickót. - mosolygott a férfi, bezsebelve a nyereményét.
- Láttam őket együtt nem egyszer.
- Mégis milyen lányt? – kérdeztem, és megnéztem a kockáim.
- Azt ott! – intett a fejével a hátam mögé, mire intettem a kezemmel.
- Kiszállok. – toltam hátra a székem, és elindultam a nő irányába.
Az asszony átlagos kinézettel rendelkezett, nem volt csúnyácska, de bombázónak se mondtam volna – mégis aranyos volt az arca. Ahogy odaléptem hozzá, félénken mosolygott rám, és láttam a szemében, hogy nem érti közeledésem tárgyát.
- Szia. – mosolyogtam rá, és fejemmel a mellette lévő szék felé intettem, mire bólintott, hogy leülhetek.
- Szia. – köszönt vissza, én pedig egy újabb kört kértem, a lánynak pedig ugyan azt, amit ivott.
- Egy barátomat keresem… – adtam elő az idővel begyakorolt hazugságot, és barátságos arccal hárítottam el a lány gyanakvását. Ahogy elült benne a kétkedés, készségesen árulta el, hogy valószínűleg a főtéren tartózkodik, hiszen gyakran látni arra. Megköszöntem az együttműködését, és elindultam hát az adott irányba.

Vissza az elejére Go down
Donquixote Doflamingo
Összesítés-,Rendszer AdminÖsszesítés-,Rendszer Admin
Donquixote Doflamingo


Hozzászólások száma : 54
Join date : 2012. Jan. 25.

Hajtóvadászat Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hajtóvadászat   Hajtóvadászat EmptyVas. Márc. 31, 2013 2:29 am

A főtéren a következő kép tárul elétek: a tengerészet egy kisebb csoportja - 5-6 fő - bántalmaz egy férfit, közben pedig gúnyosan nevetnek. A férfi jajveszékelve kiált segítségért, ám a járókelők figyelmen kívül hagyják a segélykérését, senki se mozdul. Ti mit tesztek? A Lázadóknak már - már az elsődleges feladata, hogy segítsenek a bajba jutottakon, Raten, Te is ezt vallod? És egy Kalóz, aki leginkább a saját érdekeit tartja szem előtt, egy egyszerű emberért kész szembeszállni a tengerészettel? Segítetek, vagy sem? Ha igen, jöhet a harc, ha nem, akkor szóljatok rám PÜ-ben, és folytatom a körötöket!
Vissza az elejére Go down
Raten Chromixen
Lázadó; Parancsnok-helyettes
Lázadó; Parancsnok-helyettes
Raten Chromixen


Hozzászólások száma : 20
Join date : 2013. Feb. 24.

Karakter információ
Tapasztalat:
Hajtóvadászat Left_bar_bleue6650/7500Hajtóvadászat Empty_bar_bleue  (6650/7500)
Pénz: 510.000 ßeli /lekötve/
Vérdíj: 0

Hajtóvadászat Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hajtóvadászat   Hajtóvadászat EmptyVas. Márc. 31, 2013 3:18 am

Ahogy a térre tartottam, jobban megnéztem a kisvárost. A házak ápolt, rendezett külsővel dicsekedtek, mintha egymást akarnák legyőzni, egymással vetélkednének. Az ablakokban virágok, a kertek is gondozottan zöldelltek, és a városiak is békés, rendes népeknek tűntek. Messziről köszöntek egymásnak, és a tengerészet fehér épülete ijesztgette az esetleges bajkeverőket. Persze ez nem érdekelt, nem volt képes arra, hogy elijesszen. Ádáz szemekkel mentem hát a térre, bár még mindig hajlottam a kompromisszumra – házi őrizet szerűen védenénk, és figyelnénk meg a férfit ha szükséges. Ahogy közeledtem a tér felé, furcsa hangokat hallottam – na, nem őrültem meg, nagyon is valóságosak voltak ezek a zajok, és messziről hangzottak. Közelebb érve a forrását is megleltem – legalábbis a tömegből erre következtettem. Előre furakodtam, és meglepve láttam, hogy mi történik – a tengerészek egy férfit kínoztak, akire illett a személyleírásom is – mégse tűnt ismerősnek az arca. Tudtam, hogy nem az én emberem – de mégse hagyhattam a tengerészet részéről egy ember elnyomását, főleg nem ilyen erőszakos és undorító módon. Határozottan összpontosítottam, és a Jelentéktelenség hatása alatt mentem közelebb. Szerencsére a földön találtam egy kardot – bár nem illett úgy a kezembe, mint egykori ikerpengéim, mégis felidéződött a sokévnyi tanulás és gyakorlatozás. Tudtam, hogy az idő – és az amnézia – kitörölte a legtöbb alapot, ezért nem voltam olyan jó mint régen – de nem féltem, bíztam a testemben, és hogy emlékezni fog arra, aki voltam. Az első tengerészt – aki a rangjelzések alapján a többiek felett állt – határozott mozdulattal szúrtam le. Társai meglepve pislogtak szembe a rangidős mellkasából kiálló véres pengére, de nem hagytam nekik alkalmat a kezdeményezésre. Gyorsan kirántottam a férfi testéből a fegyvert – a lábamat is használatba véve – majd gyorsan villódzó pengével indultam útnak. A meglepetés erejével sakkban tudtam tartani a maradék tengerészeket, de tudtam, hogy ahogy felfogják a helyzet komikumát együtt rontanak rám, és legyűrnek, ezért minél gyorsabban le akartam gyűrni őket. Ennek az lett az oka, hogy az egyik férfi, aki kezdett felocsúdni felém hajított egy ártatlan szemlélőt – akinek kiléptem az útjából, így szerencsére nem tarolt le a test.
- Oké, ez kezd kicsit sok lenni. – hallottam a hátam mögött, és ahogy megfordultam, az előző férfit láttam kivont karddal.
- Melyikőtök is volt az? – kérdezte vérszomjas hangon, mire megcsóváltam a fejem, és gyorsan visszafordultam – épp kivédve egy végzetes csapást. Átkoztam magam, amiért ilyen figyelmetlen voltam a férfi miatt.
- Hé, ők az enyémek. Ne légy láb alatt! – mondtam, továbbra is a kardforgató tengerészekre koncentrálva.
- - Ahogy akarod, nekem csak az az egy kell, aki megkísérelt élő fegyvernek használni. – jelentette ki, mire ismét megcsóváltam a fejem. Ha ennyire erősködik…
- Felőlem... szórakozz. – léptem el a fickó háta mögött, szabadon hagyva a három tengerésszel, akik már kezdtek kifárasztani – csak idő kérdése lett volna, hogy legyűrjenek. Hálásan fordultam az egyedül maradt tengerész felé, és gyorsan legyűrtem – sikerült kiválasztanom a legbénábbat, amit nem kifejezetten bántam, mivel újdonsült társam gyakorlottnak tűnt kardjával, és méltó ellenfélnek bizonyult a többi tengerésznek. Mivel időm volt lepihenni, és kikerültem a pillantásaik kereszttüzéből, bármikor használhattam volna a Jelentéktelenséget – de inkább meditálni kezdtem, és felfrissítettem az elmém, amíg a kalóz-figura (biztos voltam benne, hogy nem egyszerű polgár) legyűrte a három fehér-kék egyenruhást.

Vissza az elejére Go down
Nathaniel Mandrake
Kalóz; Kardforgató
Kalóz; Kardforgató
Nathaniel Mandrake


Hozzászólások száma : 11
Join date : 2013. Mar. 01.

Karakter információ
Tapasztalat:
Hajtóvadászat Left_bar_bleue2800/3750Hajtóvadászat Empty_bar_bleue  (2800/3750)
Pénz: 500.000 ßeli
Vérdíj: 0

Hajtóvadászat Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hajtóvadászat   Hajtóvadászat EmptyVas. Márc. 31, 2013 3:28 am

~ Tudtam én, hogy lesz valami érdekes itt! ~ mosolyodtam el, ahogy megérkeztem a macskakővel fedett, kör alakú területre, ahol minden szemlélődő ugyanabba az irányba sandított: első pillantásra 5-6 tengerészre, a "béke és becsület őrei" éppen egy szerencsétlen férfit püföltek. Nem tudom, mit tehetett, valószínűleg csak csúnyán nézett rájuk. Ezek a sirályok mind egyformák. Lassan oldalogtam közelebb, hogy jobban szemügyre vehessem az akciót. Nem kívántam éppen túlzott figyelmet magamra vonni, és nem voltam az a hős típus sem, hogy egyszerre álljak ki fél tucat képzet tengerésszel egy átlagos lakosért, de azért kíváncsi voltam a végére. Ahogy egyre közelebb jutottam, hirtelen egy férfi jelent meg az egyik tengerész mögött, és a saját kardjával döfte le. Hirtelen? Dehogy, teljesen normális módon jutott oda, és vette el a kardját. De eddig hogy nem vettem észre? Ez a váratlan felfedezés olyannyira érdekelt, hogy kissé túl közel merészkedtem, és csak azt vettem észre, hogy valaki megragadott, és a hős felé taszított, aki egyszerűen félreállt az útból. Igazi gavallér. Trappolva sikerült visszanyernem az egyensúlyomat, és a férfiak felé fordultam.
- Oké, ez kezd kicsit sok lenni. - színpadias mozdulattal előhúztam a szablyámat, és vívóállást vettem fel, ahogy Dan-től tanultam. - Melyikőtök is volt az?
- Hé, ők az enyémek. Ne legyél láb alatt - szólított meg a törvény akaratával szembeszegülő férfi, mire hidegen néztem rá.
- Ahogy akarod, nekem csak az az egy kell, aki megkísérelt élő fegyvernek használni.
- Felőlem... szórakozz - mögém lépett, mire egyetlen tengerész követte csupán. Szóval három az egy ellen. Előre rontottam, és a legelöl álló férfi szívét kíséreltem meg keresztüldöfni. Azonban számított a támadásra, és saját fegyverével hárította az enyémet. Társa oldalról támadott rám, mire gondolkodás nélkül pisztolyt ragadtam és combon lőttem. A sirály térdre esett, így akadálytalanul döftem a hátába pengémet. - Egy lent. - vigyorodtam el, és a maradék két ellenfelem felé pillantottam... éppen időben, hogy elkerülhessem a felém tartó vágást. Nem vártam sokáig, rögtön ellentámadásba mentem át, és a mellkasa felé vágtam. Ez az adok-kapok ment még egy darabig, míg a másik észbe kapott, és becsatlakozott. Ketten együtt már folyamatos védekezésre késztettek, és beszereztem egy szép kis sebet a csuklómra. Ezt azonban sikerült az előnyömre fordítanom, kifröccsenő vérem egyik ellenfelem arcába csaptam, amitől megtántorodott. Habozás nélkül ledöftem. - Na, már csak ketten maradtunk, sirály! - néztem a megmaradt férfire, aki állatias módon vicsorgott.
- Ezért megfizetsz, nyüves kalóz! - hörögte.
- Mutasd! - vicsorogtam vissza, és felé sújtottam. Hárított, és azonnal visszatámadott, ami elől kitértem. Sokáig csattogott a két találkozó penge, míg végül meguntam, előhúztam másik, még megtöltött pisztolyomat.
- Két fegyverem van, sirály! - ezzel a mondattal mellkason lőttem, mire elterült. A másik férfi már rég végzett egy szem ellenfelével (ch!), úgyhogy kíváncsian vártam a fejleményeket.
Vissza az elejére Go down
Donquixote Doflamingo
Összesítés-,Rendszer AdminÖsszesítés-,Rendszer Admin
Donquixote Doflamingo


Hozzászólások száma : 54
Join date : 2012. Jan. 25.

Hajtóvadászat Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hajtóvadászat   Hajtóvadászat EmptyVas. Márc. 31, 2013 3:36 am

Miután legyőztétek a tengerészeket, a férfi, akit megmentettetek, nem győz hálálkodni. Végre van egy kis időtök ismerkedni - ez a kör erről szól! Tölttsetek el néhány idilli percet egymással - Wink -, ha akarod, Raten, Drake-t is megkérdezheted, hátha tud valamit a célpontodról. A kör végén viszont egy nagyobb csapat tengerész jelenik meg a főtéren, megpróbálhattok elmenekülni, esetleg szembeszállni velük, végül mégis elfognak Titeket.
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Mandrake
Kalóz; Kardforgató
Kalóz; Kardforgató
Nathaniel Mandrake


Hozzászólások száma : 11
Join date : 2013. Mar. 01.

Karakter információ
Tapasztalat:
Hajtóvadászat Left_bar_bleue2800/3750Hajtóvadászat Empty_bar_bleue  (2800/3750)
Pénz: 500.000 ßeli
Vérdíj: 0

Hajtóvadászat Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hajtóvadászat   Hajtóvadászat EmptyVas. Márc. 31, 2013 5:17 am

Mivel elmúlt a veszély, egy ronggyal gyorsan bekötöztem a csuklómat, és a önkéntes védelmezőhöz léptem.
- Rendkívül hősiesen ostoba tett volt, amit az előbb csináltál! - kezdtem a beszélgetést egy szemtelen vigyorral.
- Vagy csak az erkölcsi normáim törtek felszínre. Tudod nekem vannak olyanok. - Ez a város csak gondolatolvasókkal van tele. Vagy ennyire nyilvánvaló, hogy kalóz vagyok? De ez akkor is olyan félresikerült sztereotípia volt, amit muszáj volt helyre korrigálnom.
- Az erkölcsi normáid nem tartanak életben. - szegeztem neki a valóságot tökéletesen lefedő kérdést.
- De ha szerencsével és tudással járul - igaz, jelen esetben rozsdásodott tudásról beszélünk - akkor épp elég a túléléshez. - Szépen szópárbajozik, az már igaz. Elgondolkodtatott, vajon ki lehet.
- Érdekes egy alak vagy. Szabad esetleg megkérdeznem a nevedet? - némileg habozott, ami után biztosra vettem, hogy nem a valódi nevét mondja meg. Vagyis oka van titkolni a kilétét. Egyre érdekesebb.
- Raten. És személyedben kit tisztelhetek? - kérdezett vissza, amire habozás nélkül feleltem.
- Nathaniel. Nathaniel Mandrake. Örvendek a balszerencsének, hogy egy harcba keveredtünk. -feletem kissé meghajolva.
- Ha ismered egy kedves barátomat, akkor leveheted a bal-t, Drake. - válaszolt érdekesen megkurtítva a nevem, de nem zavart. Egész király hangzása volt. Ahogy leírta a barátját, lassan világosodott fel előttem, hogy valószínűleg több tíz hasonló fickóval találkoztam már, de szerintem egyikük sem az, akit ő keres.
- Sajnos nem ismerem az illetőt, de ha összefutok vele megmondom, hogy kerested. - állítottam fel a szavak közé rejtett csapdát.
- Kedves tőled, de jobb szeretném ha nem tudna róla. Tudod, meglepetésnek szánom a találkozásunk. Rég láttam, és van ez a játékunk... aki először megtalálja a másikat, ingyen iszik. - Szép csavar lenne, de sajnos ez egy nagyon kifinomult csapda. Tehát nem akarja, hogy az a bizonyos barátja megtudja, hogy keresi. Lehet, hogy mindvégig igazat mond, és a neve is valódi, vagy hazudik, és álnevet használ. Minden esetre a második lehetőség érdekfeszítőbb.
- Értem. Nos, ez esetben sok szerencsét, az iv... játékhoz, és... - gyanús mozgolódás támadt a hátam mögött, így lopva hátra sandítottam, észrevéve a megtermett tengerészcsapatot, akik határozottan felénk tartottak. Noha 5-tel még elbírtunk, de ennyi sirály túl sok volt nekünk. Hacsak nem tartogatott valami tömegpusztító démongyümölcs hatalmat tarsolyában a hős - .. és sajnos akadt egy kis problémánk, amit én heves rohanással javaslok megoldani. Egyetértesz? - fejeztem be a mondatot, mintha csak csevegnénk. Egy pillantással ő is realizálta a helyzetet, és helyeselt.
- Hát... jó ötlet. - mindketten rohanni kezdtünk a város búvóhelyben bővelkedőbb részei felé, cikkcakkban próbálva lerázni az üldözőket. Olyan sokáig szlalomoztam a házak között, hogy végül azt vettem észre, hogy Raten eltűnt mellőlem. Sebaj, annyival kevesebben kergetnek engem, amennyien őt. Átugrottam egy alacsony deszkakerítést, és egyenesen beletalpaltam a túloldalt várakozó haditengerész mellkasába. A kolléga hanyatt esett, ám sajnos vele együtt kerültem a földre. Birkózni kezdtünk, és minél gyorsabban le akartam rázni magamról, mielőtt többen jönnek. A dulakodásban sikerült előhalásznom egyik pisztolyomat, amit a mellkasának nyomtam, és meghúztam a ravaszt. A fegyver csak szomorúan kattogott, mivel az egyetlen lövedéket, amelyet képes volt magában tárolni, már elhasználtam, és nem volt időm újratölteni.
~ A francba! ~ sóhajtottam, miközben a többi fehér egyenruhás is rám vetette magát, és a földre tepertek.
Vissza az elejére Go down
Raten Chromixen
Lázadó; Parancsnok-helyettes
Lázadó; Parancsnok-helyettes
Raten Chromixen


Hozzászólások száma : 20
Join date : 2013. Feb. 24.

Karakter információ
Tapasztalat:
Hajtóvadászat Left_bar_bleue6650/7500Hajtóvadászat Empty_bar_bleue  (6650/7500)
Pénz: 510.000 ßeli /lekötve/
Vérdíj: 0

Hajtóvadászat Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hajtóvadászat   Hajtóvadászat EmptyVas. Márc. 31, 2013 7:07 am

Ahogy lassan befejeztem a belső békém állapotának fenntartását, és megtisztult elmém is kipihente magát, ahogy a testem is újra erőre kapott, odalépett hozzám az előbbi fickó.
- Rendkívül hősiesen ostoba tett volt, amit az előbb csináltál! – vigyorgott szenvtelen mosollyal, ami nagyon nem tetszett. Megvontam a vállam, és felemelkedtem a földről, álló helyzetbe hozva magam.
- Vagy csak az erkölcsi normáim törtek felszínre. Tudod nekem vannak olyanok. - vágtam vissza, arra gondolva, hogy én nem hagynám ennyiben egy embertársam bántalmazását. Főleg nem egy olyan elnyomó hatalom részéről, amelyiknek képmutató hivatása, hogy megvédje az ártatlanokat. Szánalmas szenny és mocsok az összes „sirály”, ahogy a férfi korábban fogalmazott, a párviadala során.
- Az erkölcsi normáid nem tartanak életben.
Szép fordításban: szrt se ér. Igaz, hogy nem használható fegyverként, de tökéletes pajzs, amit elmém köré vonhatok, és amivel védhetem a világ mocska ellen. Életben tart, és ami még fontosabb, a józan eszemnél, hogy ne ismétlődjön meg az egykori őrületem.
- De ha szerencsével és tudással járul - igaz, jelen esetben rozsdásodott tudásról beszélünk - akkor épp elég a túléléshez.- válaszoltam gépiesen, bár gondolataim máshol jártak. Való igaz, előbb a szerencse mentett meg a biztos haláltól – azt nem kötöttem a férfi orrára, hogy van egy egész szakasznyi „szerencsém”, ami életben tart ha szükségem van rájuk.
- Érdekes egy alak vagy. Szabad esetleg megkérdeznem a nevedet?
A nevem, hát persze. Vajon tényleg a saját nevemet viselem? Magam se tudtam, sose értettem – bár az évek során megszoktam, de nem tudtam a magaménak tekinteni a nevem.
- Raten. – feleltem, akár így neveztek szüleim, akár nem – természetesen a teljes nevet nem adhattam meg bárkinek.
És személyedben kit tisztelhetek?
Nathaniel. Nathaniel Mandrake. Örvendek a balszerencsének, hogy egy harcba keveredtünk. – hajolt meg, mire magamban elmosolyodtam. Nem habzott, nem tétovázott, mint én – ehelyett egyből, gépiesen felelt. Tehát ő biztos abban, hogy ez a neve – alighanem ismerte a szüleit is. Végülis, ez a normális.
- Ha ismered egy kedves barátomat, akkor leveheted a bal-t, Drake. – tértem vissza a lázadók alparancsnokának szerepébe. Elvégre küldetésen vagyok, ezt nem feledhetem – méghozzá igen fontos küldetésen. A férfi tekintetének engedelmeskedve vázoltam a keresett személy kinézetét, és érdeklődve – naés reménykedve – vártam a válaszát.
- Sajnos nem ismerem az illetőt, de ha összefutok vele megmondom, hogy kerested.- ajánlotta, mire megráztam a fejem. Szerencsére már felajánlotta más is ezt az alternatívát, ami elég kedvezőtlen arra nézve, hogy titokban akarom elkapni a férfit, és nem örülnék, ha meglépne.
- Kedves tőled, de jobb szeretném ha nem tudna róla. Tudod, meglepetésnek szánom a találkozásunk. Rég láttam, és van ez a játékunk... aki először megtalálja a másikat, ingyen iszik. – adtam elő a szerethető barátok bugyuta játékának meséjét. Elég valódinak találtam a szituációt ahhoz, hogy hihető legyen – és eddig nem is mutatták kétkedésnek a nyomát azok akik hallották.
- Értem. Nos, ez esetben sok szerencsét, az iv... játékhoz, és... – elhallgatott a mondat közepén. Természetesen nekem is feltűnt, hogy valami nem stimmel – és meg is láttam az egyre több tengerészt, akik megpróbáltak bekeríteni minket. Sajnos már késő volt a Jelentéktelenség alkalmazásához – így egyszerű emberként csak egy alternatíva játszott.
- .. és sajnos akadt egy kis problémánk, amit én heves rohanással javaslok megoldani. Egyetértesz? – fejezte be a mondatot a férfi, mintha egy hétköznapi kis csevej lenne. Megvontam a vállam, hiszen ugyan erre gondoltam én is.
- Hát… jó ötlet. – bólintottam, és egyszerre kezdtünk futni. A menekülésben elkeveredtünk egymás mellől, ami megosztotta az üldözőink számát – mégis sikerült zsákutcába futnom. Lemondóan nyújtottam ki karom ellenfeleim felé, hiszen tudtam, hogy ekkora túlerő ellen nem érek semmit.

Vissza az elejére Go down
Donquixote Doflamingo
Összesítés-,Rendszer AdminÖsszesítés-,Rendszer Admin
Donquixote Doflamingo


Hozzászólások száma : 54
Join date : 2012. Jan. 25.

Hajtóvadászat Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hajtóvadászat   Hajtóvadászat EmptyVas. Márc. 31, 2013 8:30 am

Nos, akkor most jön egy kis ismertető: az itteni tengerészekről köztudott, hogy még a szokottnál is jobban gyűlölik a Kalózokat - nem, nem a szokásos dolgok miatt, mint például az emberek kínzása, a rablás, a fosztogatás, hanem azért, mert mocskosnak tartják Őket; hát igen, elég furcsa, de nem tehetünk ellene semmit... Épp' ezért egyfajta tisztítókúrán esnek át az itt raboskodók. Nem kell semmi rosszra gondolni, egyszerű közös zuhanyzás, mint amilyen napjaink börtönében is szokott lenne, csakhogy! Mivel gyakoriak a szökési kísérletek, ezért két - két embert egymáshoz szoktak bilincselni a bokájuknál. Szóóóóval vetkőzzétek le a gátlásaitokat, és be a víz alá. A post ezen részénél jöhet a kiakadás, az undorodás, majd, miután beértek a zuhany alá, megemlíthettek néhány másik, fogságba esett apuci figurát is. Razz Végül jöhet a szabadulás... csak néhány tengerész vigyáz rátok, az egyiknél pedig ott van a kulcsotok is. Fegyvertelenek vagytok, de győzzétek le Őket!
Miután kiütitek az utolsót is, megpillantjátok a szabadulást jelentő kulcsot a padlón - valamelyikőtöknek le kell hajolnia érte. Itt kérek egy vitát - szeretném látni, amint két hozzátok hasonló komoly alak azon vitázik, hogy ki hajol le a kulcsért. Végül a körötök végén öltözzetek fel, és szerezzétek vissza a fegyvereiteket! Razz

Nos, a hangulat kedvéért jöjjön egy vicc:
Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Mandrake
Kalóz; Kardforgató
Kalóz; Kardforgató
Nathaniel Mandrake


Hozzászólások száma : 11
Join date : 2013. Mar. 01.

Karakter információ
Tapasztalat:
Hajtóvadászat Left_bar_bleue2800/3750Hajtóvadászat Empty_bar_bleue  (2800/3750)
Pénz: 500.000 ßeli
Vérdíj: 0

Hajtóvadászat Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hajtóvadászat   Hajtóvadászat EmptyHétf. Ápr. 01, 2013 4:47 am

Ahogy szépen, finoman (már amennyire tőlük telt) betessékeltek a fehér épületkomplexum belsejébe, hirtelen ismerős arc szökött a szemembe. Tehát a kettéválás nem volt a legsikeresebb taktika.
- Hát téged is, Drake? - szegezte nekem a kérdést Raten, aki sanda gyanúm szerint el fogja veszíteni az ivós játékot.
- Sajnos. De szerintem ők sem hiszik, hogy sokáig itt marasztalhatnak. - vigyorodtam el, nem törődve azzal, hogy a mellettünk álló őrök mindent hallottak.
- Tévedsz, mocskos állat. - röhögni kezdett valami eszeveszetten jó poénon, amit látszólag csak ketten nem ismertünk. - Srácok, ezek ketten ismerik egymást. Szerintetek is együtt kéne bemenniük? - a társaság vadul helyeselt - Akkor hozzátok a bilincset!
- Bilincset? Hova kellene együtt mennünk? - kerekedett el a szemem, mert volt egy nagyon, de nagyon rossz előérzetem. Akármit akartak, csak rossz lehetett rám nézve.
- Ezek mit akarnak... Hé, mit akartok? - próbált kissé aggódva információt csikarni a sirályoktól fogolytársam, mire kedélyesen elmagyarázták a helyzetet. Zuhanyozni fogunk, méghozzá a bokánknál összebilincselve, egymás háta mögött állva. Ez a bázis az eddigi legbetegebb, pedig sok helyen megfordultam már. Már készültünk hevesen tiltakozni a dolog ellen, de a túlerőt kihasználva meztelenre vetkőztettek, összebilincseltek és bedobtak egy jókora, zuhanyfülkékkel teli helyiségbe. Az összes izmom rángott, fogaim összekoccantak az undortól, de megkeményítettem az elmémet, és csak üveges szemmel meredtem egy biztonságos pontra.
- Oké, beszéljük meg. Nézz el mellettem, ne fordulj meg, ne sandíts oldalra. Üveges szemmel nézz valamerre, ami csak egy nyílt felület.
- Azért remélem tudod, hogy nem szokásom idáig jutni egy másik férfival. - nyugtatott meg "partnerem", amire kénytelen voltam én is válaszolni valamit.
- Nekem sem ez a legkívánatosabb álmom, elhiheted.
- És még a plafon is csupa retek! - mondta, amiből rájöttem, hogy ő megtalálta a legbiztonságosabb látványt a teremben. De én óvatosan, finoman kerülgetve a nem kívánatos látványokat körbefuttattam a tekintetem, és érdekes megállapításra jutottam.
- Hab a tortán. De ahogy látom, nem őrzik túl sokan ezt a helyet. - valóban, összesen két őrt hagytak hátra.
- Nem tudom, én nem merem elvenni a tekintetem a plafonról. Segíts, merre nézhetek? - gyorsan lokalizáltam a sirályokat, és egyezményes iránymutatókat használva segítettem ki társamat.
- Hat óránál van egy, olyan fél egynél még egy. - Raten gyorsan körbesandított, és kis fejbiccentéséből láttam, hogy ő is érti, hogy van némi esélyünk a szabadulásra.
- Látom. A félegyesnek mintha kulccsomója is lenne. Gondolod, hogy... ?
- Talán. Minden esetre vagy megpróbáljuk, vagy fürdőcskézünk tovább. - vágtam félbe a gondolatmenetét, de nem ez volt a legalkalmasabb hely a csevegésre.
- Oké, akkor ez eldőlt. De hogy jutunk oda hozzájuk észrevétlenül? - ez valóban jó kérdés volt, ám erre egy kézenfekvő megoldás kínálkozott. A szoba ugyan is kezdett gőzzel megtelni. Még ácsorogtam pár percet a forró víz alatt, majd miután kellően eltorzultak a látásviszonyok, lopakodva indultam a kulcsos őr felé. Társam mögöttem lépkedett, szerencsére könnyen alkalmazkodva a járótempómhoz, így könnyedén eljutottam az első őrhöz. A szerencse a pártomra sietett, egy jókora gőzfelhő úszott át a termen, így észrevétlen ütöttem ki a kulcsos sirályt. Meglepően kemény állkapcsa volt. Ahogy a test csattant a földön, a másik tengerész észrevett minket, és kardját kirántva indult felénk. Nem volt tehetséges kardforgató, ami most kapóra jött, mielőtt lesújthatott volna, elkaptam a csuklóját, és hátracsavartam a kezét. Feje alig húsz centivel volt a talaj fölött, szabad keze vadul csapkodott, de nem tudott kiszabadulni.
- Remek, ha már úgy is ott vagy, megtennél nekünk egy szívességet? - kezdtem vigyorogva, mire válaszolt volna valamit, de megcsavartam a karját. Csak fájdalmasan üvöltött, és még vadabbul hadonászott. - Ott a földön egy kulcscsomó. Látod? A szundikáló társad mellett. Vedd fel, és nyisd ki a bilincsünket. Most! - ellenkezni szeretett volna, de ismét megrántottam a karját. Fogcsikorgatva kinyitotta a lábperecet, mire leütöttem. Ebben már rutinom volt. - Remek, íme a kösztümünk az elkövetkező színdarabra! - mutattam vigyorogva a két eszméletlen őrre. Játszunk kicsit, ha már itt vagyunk!
Vissza az elejére Go down
Raten Chromixen
Lázadó; Parancsnok-helyettes
Lázadó; Parancsnok-helyettes
Raten Chromixen


Hozzászólások száma : 20
Join date : 2013. Feb. 24.

Karakter információ
Tapasztalat:
Hajtóvadászat Left_bar_bleue6650/7500Hajtóvadászat Empty_bar_bleue  (6650/7500)
Pénz: 510.000 ßeli /lekötve/
Vérdíj: 0

Hajtóvadászat Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hajtóvadászat   Hajtóvadászat EmptyHétf. Ápr. 01, 2013 5:32 am

Nem is kellett sokáig várnom, hogy csattanjon a kezemen a bilincs, és körbefogjanak a tengerészek. Gondoltam oldom kicsit a hangulatot…
- Figyeljetek fiúk, ha csak úgy simán elhívtatok volna vacsorázni, nem lett volna egyszerűbb? – kérdeztem, mire csak némán taszítottak egyet rajtam. Illedelmesen el is indultam, de a számra nem tettek bilincset – ezt ki is használtam.
- Na, ne már. Most komolyan srácok, minek ez a bilincs? Még csak nem is plüssös… – poénkodtam tovább… Persze ha tudtam volna mit tartogat számomra még a nap, akkor nem gondolok ilyenekre, hanem lehajtom a fejem, és némán sírok.
Utunk hátralévő részét is ilyen oldott, vidám hangulatban tettük meg. Sajnos a többiek nem szálltak be, így egyedül kellett eljátszanom a csoportunk szórakoztató elemének szerepét – ami hosszú távon igen fárasztó folyamat volt. Szinte már hálásan néztem a hatalmas fehér épületre, ami azt jelentette, hogy abbahagyhatom a Móka Mikivel való azonosulást – ő egy vicces tagja volt a csapatomnak, és mindig fel tudott vidítani egy síró gyereket is. Állítólag egyszer megnevettetett egy síró anyát is, aki a halott gyermeke testén feküdt – na ezt azért kötve hiszem.
Ahogy bementünk az épületbe, és átvágtunk néhány szobán, hirtelen ismerős alakba futottunk.
- Hát téged is, Drake? – csóváltam a fejem, ahogy köszöntöttem – nem is olyan rég – elveszett „társam” .
- Sajnos. De szerintem ők sem hiszik, hogy sokáig itt marasztalhatnak. – vigyorgott magabiztosan. Na igen, ebben volt valami – én se hittem, hogy itt fogok éjszakázni, de egyelőre a legjobb taktikának az tűnt, hogyha beletörődöm a helyzetembe.
- Tévedsz, mocskos állat. - mondta az egyik tengerész, mire mindannyian nevetni kezdtek, mintha valami vicceset mondott volna. Kicsit ideges lettem, hogy Drake kapta a vicces figurákat, én pedig végig ezekkel a fapofákkal kellett jöjjek.
- Srácok, ezek ketten ismerik egymást. Szerintetek is együtt kéne bemenniük? - vigyorgott továbbra is az alak, mire mindenki vadul helyeselni kezdett. Lassan egy rossz érzés kerített hatalmába, főleg a következő mondata után. - Akkor hozzátok a bilincset!
- Bilincset? Hova kellene együtt mennünk? – hüledezett Nat, mire én is felkaptam a fejem. Nagyon nem tetszett a dolog.
- Ezek mit akarnak... Hé, mit akartok? – kiáltottam kétségbeesve, mire azok kegyetlenül világosítottak fel bennünket. Így már a „mocskos” szóvicc is világossá vált számunkra – a szituáció pedig –sajnos- kristálytisztán derengett előttünk.
Az egész „ceremónia” lényege az volt, hogy megtisztítsanak bennünket – ehhez egy közös zuhanyzóba kellett mennünk, ahol le kellett fürdenünk – de a szökést megakadályozandó egymáshoz bilincseltek bennünket. Ezzel még megbirkóztam volna, ha nem egymás mögé, meztelenül kell álljunk. Persze nem terveztem szó nélkül hagyni a dolgot – és ahogy néztem, Drake sem, aminek teljes szívemből örültem – nem szívesen kerültem volna testközelbe egy, a saját neméhez vonzódó férfihoz. Sajnos a túlerővel nem bírtunk, hiába küzdöttünk – szép lassan, vagyis hogy túl gyorsan – eltűntek a ruháink, és csattant a bilincs is.
- Oké, beszéljük meg. Nézz el mellettem, ne fordulj meg, ne sandíts oldalra. Üveges szemmel nézz valamerre, ami csak egy nyílt felület. – hangzott az utasítás – előlem. Próbáltam kizárni a szituációt az elmémből, de jelen helyzetben még meditatív tudatállapotba se tudtam csökkenni. A helyzet kényelmetlensége és zavaró mivolta nyilvánvaló lehet.
- Azért remélem tudod, hogy nem szokásom idáig jutni egy másik férfival. – közöltem a bilincstársammal, hogy megnyugtassam – nem csak őt, de magamat is.
- Nekem sem ez a legkívánatosabb álmom, elhiheted. – jött a válasz, ami szintén nyugtatólag hatott – na nem mintha képes lettem volna megnyugodni egy ilyen szituációban. Kétségbeesetten kerestem egy biztos pontot, amit a plafon képében találtam meg – ezt szóvá is kellett tegyem, hogy társam se gondolhasson semmi rosszra.
- És még a plafon is csupa retek! – panaszkodtam, de ettől függetlenül nem voltam hajlandó elszakítani tekintetem a terem említett pontjától.
- Hab a tortán. De ahogy látom, nem őrzik túl sokan ezt a helyet. – jött a válasz, mire nyilvánvalóvá vált, hogy Drake bátrabb nálam, és felmérte a terepet.
- Nem tudom, én nem merem elvenni a tekintetem a plafonról. Segíts, merre nézhetek? – érdeklődtem, hiszen bármi, a szabadulásunkat elősegítendő információra szükségünk volt.
- Hat óránál van egy, olyan fél egynél még egy. – lokalizálta ellenfeleinket rutinos módon. Gyorsan az említett pontok felé fordultam, és felmértem a két fickót.
- Látom. A félegyesnek mintha kulccsomója is lenne. Gondolod, hogy... ?
- Talán. Minden esetre vagy megpróbáljuk, vagy fürdőcskézünk tovább. –igaza volt, nem értünk rá csevegni – ilyen helyzetben semmiképp. Minél előbb le akartuk benni a bilincsünket, amihez semmi kedvünk nem volt hozzászokni.
- Oké, akkor ez eldőlt. De hogy jutunk oda hozzájuk észrevétlenül?- kétkedésnek esélye nem volt. Egy perccel sem voltam hajlandó többet eltölteni ebben a helyzetben, mint amennyit feltétlenül kénytelenek vagyunk. Szerencsére a helység kezdett megtelni gőzzel, ami jelentősen csökkentette a látótávolságot. Nem is tétováztunk, Drake egyből megindult az egyik ellenfelünk felé, mire én sebesen követtem – és rájöttem, hogy ez így nem lesz jó.
Lent ugyanis volt valami, ami a hirtelen mozgástól – így, hogy nem fékezte nadrág – mozogni kezdett. Természetesen nem akartam, hogy a kis jószág akárcsak futólagosan is megismerkedjen Drakkel, ezért gyorsan, ügyelve arra, hogy Natnek ne tűnjön fel a mozdulat, magamhoz simítottam a bal kezemmel. Ez felettébb jó ötlet volt tőlem, ugyanis azt ezt követő kis párharcban többször rántott rajtam Drake – és ezek az alkalmak kellemetlenséggel járhattak volna.
- Remek, ha már úgy is ott vagy, megtennél nekünk egy szívességet? – szólt Drake az utolsó, földön fekvő ellenfelünkhöz. Ahogy hallottam a hangjából nem vált választ a kérdésre, és ezt csak megerősítette a tengerész fájdalmas kiáltása.
- Ott a földön egy kulcscsomó. Látod? A szundikáló társad mellett. Vedd fel, és nyisd ki a bilincsünket. Most!- ellentmondást nem tűrően okozott ismét fájdalmat. Sajnáltam, hogy csak ő jutott ilyen alkalomhoz, hiszen én is szívesen levezettem volna a bennem gyülemlő agressziót, amit az elmúlt percek okoztak. Ahogy a férfi leszedte a lábunkról a bilincset, egyből leütötte szerencsétlent – amit már kezdtem sokallani. El is döntöttem, hogy a következő tengerészek az enyémek.
- Remek, íme a kösztümünk az elkövetkező színdarabra!- mutatott Drake ellenfeleink ruháira. Nem is gondolkodtam, egyből elkezdtem lefejteni róluk, csak a fehérneműt hagyva fent áldozatomon. Hogy kicsit megnyugodhassak, meg is rugdostam az eszméletlen férfit, ami felettébb jóleső érzéssel töltött el ezek után.

Vissza az elejére Go down
Donquixote Doflamingo
Összesítés-,Rendszer AdminÖsszesítés-,Rendszer Admin
Donquixote Doflamingo


Hozzászólások száma : 54
Join date : 2012. Jan. 25.

Hajtóvadászat Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hajtóvadászat   Hajtóvadászat EmptyHétf. Ápr. 01, 2013 6:51 am

Mivel Drake fegyvereiért még nem mentetek érte, most, hogy így összemelegedtetek - Wink -, a legelső utatok a fegyverraktárhoz vezet; itt megtalálja Drake a kardját és a pisztolyait, valamint magatokhoz vehettek néhány más fegyvert is, ha gondoljátok - persze ezek sima fegyverek, semmi tengerkő és gyémántberakás - berakás, értitek Wink -. Miután felfegyverkeztek, elindultok kiféle az épületből, megkezdődik a szökés. Szerencsétek van, csak néhány tengerésszel találkoztok össze, és azok sem jelentenek különösebb gondot. A post végén, miután jó pár akadályt leküzdöttetek - ezeket rátok bízom -, szembe találkoztok a Raten által keresett személlyel, John-nal.
Feladat: Győzzétek le.
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Mandrake
Kalóz; Kardforgató
Kalóz; Kardforgató
Nathaniel Mandrake


Hozzászólások száma : 11
Join date : 2013. Mar. 01.

Karakter információ
Tapasztalat:
Hajtóvadászat Left_bar_bleue2800/3750Hajtóvadászat Empty_bar_bleue  (2800/3750)
Pénz: 500.000 ßeli
Vérdíj: 0

Hajtóvadászat Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hajtóvadászat   Hajtóvadászat EmptyKedd Ápr. 02, 2013 2:40 am

A két egyenruha zseniális ötletnek bizonyult. Lehajtott fejjel, tengerész sapkámat mélyen a szemembe húzva ballagtam végig a folyosókon, mellettem Raten hasonló testtartásban, és a szívem mindig majd kiugrott, mikor egy másik tengerész haladt el mellettünk. Általában csak köszöntek, és mentek is tovább, így gond nélkül haladtunk keresztül a bázison, a kijáratot keresve. Ahogy egy pillanatra felemeltem a tekintetem, érdekes felirat szökött a szemembe: fegyverraktár. Állammal a terem felé böktem, mire társam vette a lapot, és mindketten besasszéztunk az ajtón. Odabent kis keresgélés után megtaláltam fegyvereimet, amik kellemesen simultak a kezembe. Nem voltak különlegesek, de már megszoktam őket. Társam két kardot szemelt ki magának, amit kissé furcsálltam. Nem is azt, miért ezeket választotta, hanem ha ehhez a fegyverhez van alkalmazkodva, miért nincs sajátja.
- Ahogy látom te csak kölcsönvett fegyverekkel harcolsz. - vigyorodtam el szemtelenül.
- Az eredeti pengéim megsemmisültek, és azóta nem igazán forgattam kardott. A legtöbbször nem szükséges. - kíváncsi voltam, mi az a legtöbbször, így újabb csapdát állítottam fel.
- Miért is gondoltam, hogy egy egyszerű lakos kardot forgatna rendszeresen.
- Hát igen... - válaszolta, aztán elhallgatott. Most sem tudtam meg semmit, ami érdekelt volna, de egyre jobban biztos voltam benne, hogy valami nincs rendben a srác körül.
- Mindegy, ideje indulnunk. Szerinted mikor jönnek rá, hogy megléptünk? - mintegy végszóra, odakint ordítozás és lábdobogás hangzott fel, és hamarosan nyílt az ajtó, és egy tengerész vágódott be rajta. Végigmért minket, és már egy pillanatra azt hittem, vége a dalnak, mikor szigorú hangon ránk mordult.
- Maguk meg mit keresnek itt? Nem hallották, hogy megszökött két rab? Nyomás a keresésükre!
- Te, szerintem most. - mondta halkan Raten, aztán mindketten elindultunk, hogy megkeressük önmagunkat. Útközben több futkosó tengerésszel találkoztunk, én pedig mindegyiknek odakiáltottam, meg vannak-e már a szökevények. A színjáték akkor ért véget, mikor kis híján nekiszaladtunk egy kisebb csapat rangidős vezetőjének.
- Hohó, nyugalom, tengerész! Megvannak már a mocskos disznók? - kérdezte a férfi, mire kihúztam magam.
- Elnézést, kapitány, sajnos még nem találtuk meg őket. - a sirály szemében érdekes fény villant, és kissé megfeszült a lába.
- No de... - szólalt meg volna a mögötte álló három alak egyike, de felettese szigorú pillantása belé fojtotta a szót.
- Értem. Szóljanak Henry parancsnok-helyettesnek, hogy a keleti szárny üres.
- Értettük, uram! - tisztelegtem, és már fordultam is volna meg, mikor erős keze megragadta a vállamat.
- Milyen kár, hogy még csak parancsnok vagyok, és Henry parancsnok-helyettes a hátam mögött áll.
- Milyen kár, hogy meghaltál! - jelent meg hirtelen társam a parancsnok háta mögött, kezében tartott kardja hegye pedig a sirály mellkasából állt ki, véresen csillogva. Ugyanazt a technikát használta, mint a főtéren is. Egyszer kihúzom belőle, mi ez. A maradék tengerészek vették az adást, kardot rántottak, és ránk támadtak. A magasabb rangjelzést viselő, vélhetően Henry parancsnok-helyettes Ratent vette kezelésbe, a két talpas meg engem pécézett ki magának. Pisztolyaimat nem volt időm újratölteni, így szablyámmal vettem fel ellenük a harcot. Egyikük egy függőleges vágással akarta kezdeni a harcot, de láthatóan eléggé kezdő volt, ugyanis olyan védtelenül hagyta a mellkasát, hogy szinte sajnáltam volna, ha nem döföm le. Bugyborékoló hangot hallatva összecsuklott, amit társa csak elhűlve figyelt.
- Remélem nagyobb kihívás leszel! - vigyorogtam rá, és párbajozni kezdtünk. Ő már nem követett el kezdő hibákat, de az erőnléte és a sebessége alulmúlta az enyémet. Hol jobbról, hol balról vágtam felé, míg végül egy erőteljes mozdulattal kiütöttem kezéből fegyverét, majd átvágtam a torkát. Társam is végzett ellenfelével, és örömmel állapította, meg, hogy két karddal nem volt olyan gyámoltalan, mint a téren.
- Ez közel volt. Most tűnjünk el, mielőtt észreveszik a dulakodás hangjait.
- Menjünk gyorsan! És legközelebb én beszélek.
- Ahogy akarod! - hagytam rá, így tovább vándoroltunk az épület folyosóin. Szerencsére több tengerészben nem szaladtunk bele frontálisan, azonban érdekes alakot pillantottunk meg. Leírásra összepasszolt Raten "barátjával".
- Azt hiszem, nyertem neked egy ingyen kört! Oda nézz! - böktem a mellettünk haladó folyosó egyik zárt ajtaja lőtt ácsorgó férfira. Társam nem válaszolt, szó nélkül elstartolt mellettem, és a férfire támadt. Szép kis barátok!
- ELÁRULTAD A TÁRSAIDAT! - ordított rá a férfira, mire elvigyorodtam. Ledobod a lepled végre, drága Raten? Megálltam a folyosó szélén, hátamat a falnak vetve, és néztem, ahogy az esemény szépen kibontakozik. Valóban érdemes volt egy kis kitérőt tennem a Grand Line-ról. Miután egy kemény ütés hatására a földre került, a férfi kibökte a mai nap legérdekesebb mondatát.
- Esélyetek sincs, Raten! A lázadóknak végük!
- Ne merj ilyet mondani! Főleg ne előttem! - csattant fel "tárdsm", és fejbe rúgta "barátját", aki elterült. Valószínűleg ekkor tudatosult benne a jelenlétem, mivel aggódva pillantott felém. Csak elmosolyodtam, majd kimért léptekkel felé sétáltam.
- Szóval nem akarta állni a piát! Sajnálatos. - tettem az ártatlant, de kételkedtem benne, hogy átverhettem.
- Nem szeretem ha átvernek. - mondta, miközben leporolta a ruháját.
- Azt látom. Minden esetre ideje tovább állnunk, mielőtt rájönnek, kit is fogtak el valójában. - mindegy, milyen rangban, egy lázadó mindig értékes fogoly. Az pedig jó a haditengerészetnek. És én nem akartam, hogy jó legyen nekik.
Vissza az elejére Go down
Raten Chromixen
Lázadó; Parancsnok-helyettes
Lázadó; Parancsnok-helyettes
Raten Chromixen


Hozzászólások száma : 20
Join date : 2013. Feb. 24.

Karakter információ
Tapasztalat:
Hajtóvadászat Left_bar_bleue6650/7500Hajtóvadászat Empty_bar_bleue  (6650/7500)
Pénz: 510.000 ßeli /lekötve/
Vérdíj: 0

Hajtóvadászat Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hajtóvadászat   Hajtóvadászat EmptyKedd Ápr. 02, 2013 3:19 am

Miután mindketten felöltöttük az álcánkat, szó nélkül indultunk tovább, kifelé erről a fertőről. Persze alkalmazhattam volna a diszciplínám – elmém, akármilyen megterhelő is volt ez az elmúlt időszak, mégis frissen állt szolgálatomra, de nem akartam otthagyni társamat egyedül. Úgy éreztem, hogy alávaló, sunyi dolog lenne otthagyni, és amúgy is, a tengerészet ellensége a Világkormány ellensége – ellenségem ellensége pedig a barátom. Épp befejeztem ezt a gondolatmenetet, amikor Drake fejével egy ajtó felé biccentett, én pedig követtem a tekintetét – hogy aztán elmosolyodjak. A fegyverraktár, amit kiszemelt nekünk gond nélkül tárta ki ajtaját, és Drake boldogan vette magához fegyvereit – én pedig kis gondolkodás után két kardot emeltem fel.
- Ahogy látom te csak kölcsönvett fegyverekkel harcolsz. – nézett a férfi a két fegyverre, mire megvontam a vállam.
- Az eredeti pengéim megsemmisültek, és azóta nem igazán forgattam kardot. A legtöbbször nem szükséges. – azt nem tettem hozzá, hogy miattam pusztult a két gyönyörű penge, és hogy azóta csak a két kezemet használtam, ha harcolnom kellett – vagy a taktikai csapásmérő egységemet.
- Miért is gondoltam, hogy egy egyszerű lakos kardot forgatna rendszeresen. – jegyezte meg Drake, mire magamban elmosolyodtam. Alighanem csapdába akart csalni, én viszont nem igyekeztem teljesíteni ezt az óhaját.
- Hát igen… – hallgattam bölcsen, hiszen nem akartam semmivel leleplezni magam. Persze ha eddig gyanús voltam, akkor ezzel még inkább azzá válhattam a szemében, de nem érdekelt – lassan vége ennek a kalandnak.
- Mindegy, ideje indulnunk. Szerinted mikor jönnek rá, hogy megléptünk? – törte meg a csendet Drake, nameg az ordítozás ami hirtelen kintről felhallatszott. Hogy megerősítsen ebben, egy tengerész is berontott az ajtón, mire megfeszültek az izmaim – de a szerencsénknek hála azt hitte közéjük valók vagyunk.
- Maguk meg mit keresnek itt? Nem hallották, hogy megszökött két rab? Nyomás a keresésükre! – adott parancsot, mire gépiesen tisztelegtem, miközben kissé Drake felé fordultam.
- Te, szerintem most. – válaszoltam korábbi kérdésére, majd mindketten elindultunk, hogy megkeressük egymást. A rohanás közben – mi a bejárat felé, a többi tengerész pedig mindenfelé – Drake több sirálynak is odaordított, hogy megtudakolja a hollétünket, és a keresésünk állapotát. Egyszerre egy nagyobb csapatba botlottunk – majdnem szó szerint.
- Hohó, nyugalom, tengerész! Megvannak már a mocskos disznók? – kérdezte a tiszt, mire Drake kihúzta magát – bár ne tette volna.
- Elnézést, kapitány, sajnos még nem találtuk meg őket. – majdnem a homlokomra csaptam tehetetlen dühömben. Ez a félnótás nem ismerte a tengerészeti tisztjelzéseket, és épp most kapitányozott le egy parancsnokot.
- No de... – kezdtek tiltakozni a többiek is, mire szó nélkül „eltűntem” a szemük elől – ezt nagyban segítette a tény, hogy mindannyian Drake-re illetve a parancsnokra szegezték a tekintetüket.
- Értem. Szóljanak Henry parancsnok-helyettesnek, hogy a keleti szárny üres. – adta ki a parancsot a férfi – nyilvánvalóan csapda volt – miközben lassan hátráltam. A csoportot le tudnánk győzni – főleg ha kiiktatom a rangidős tisztet – de akár meg is léphetnék teljesen egyedül.
- Értettük, uram! – tisztelgett Drake, és már félig meg is fordult, amikor úgy döntöttem, hogy megmentem a szerencsétlent.
- Milyen kár, hogy még csak parancsnok vagyok, és Henry parancsnok-helyettes a hátam mögött áll. – szólt fenyegetően a tengerész, miközben én előhúztam egyik kardom a háta mögött, majd hirtelen mozdulattal átdöftem a mellkasán.
- Milyen kár, hogy meghaltál! – suttogtam a fölébe, ahogy a test lecsúszott pengémről. Miközben a másik penge is kezembe siklott, a tengerészek is kardot rántottak – én pedig szó nélkül kezelésbe vettem a parancsnok-helyettest – vélhetően Henryt. Szavak nélkül párbajoztunk, a pengék villódzása beszélt helyettünk – én pedig lassan felidéztem az elmúlt tudást, ahogy testem gépiesen ismételte a begyakorolt formulákat. A férfi alighanem kevésbé gyakorlott emberként összpontosított, és teste helyett az elméjével próbálta felfogni a mozgásom – ami épp elég késlekedést adott számára ahhoz, hogy legyőzhessem. Na nem csak ezért nyertem – gyorsabb is voltam, és a folyamatos hárításban láttam, hogy fáradni kezdett. Nem is kínoztam tovább, egy elegáns vágással kereszteztem a torkát, majd pengéimet megtöröltem az összecsukló alak ruhájában – utáltam, ha összevérez egy kard.
- Ez közel volt. Most tűnjünk el, mielőtt észreveszik a dulakodás hangjait. – szólt Drake, aki szintén végzett ellenfeleivel, mire megvontam a vállam.
Menjünk gyorsan! És legközelebb én beszélek.- szögeztem le, mivel nem akartam ehhez hasonló incidenseket.
Ahogy akarod! – hagyta rám, miközben tovább futottunk – immáron eseménytelenül, egészen addig, amíg meg nem láttuk John – a drága jó „barátomat”.
- Azt hiszem, nyertem neked egy ingyen kört! Oda nézz! – mutatott Drake is a fickóra – tehát ő is észrevette – én pedig szó nélkül rohantam el Drake mellett, még a diszciplínáról is megfeledkezve. Nem akartam elszalasztani az esélyem – noha egyelőre csak lefogni akartam – tudtam, hogy ha esélyt adok rá elszelel.
- ELÁRULTAD A TÁRSAIDAT! – ordítottam, amikor már elég közel jártam hozzá, és ahogy felém fordult, egy határozott ütéssel ismertettem össze az öklömmel. Miközben hátratántorodott elkaptam a ruháját, és visszarántottam magam felé, egy újabb ütést adva le a védtelen ellenfelemre.
- Esélyetek sincs, Raten! A lázadóknak végük! – hörögte a földön térdelve, miközben vért köpött.
- Ne merj ilyet mondani! Főleg ne előttem! – rúgtam fejbe teljes erőből, mire a hátára esett, és elterült a földön. Ahogy a köd leszállt az agyamról, hirtelen aggódva pislogtam Drake felé, nem tudva mennyit hallhatott, és mit gondol erről az egészről.
- Szóval nem akarta állni a piát! Sajnálatos. – lépett oda hozzám, tudatlanságot színlelve. Hálás voltam érte – nem akartam beavatni a részletekbe. Ahogy elnéztem John, biztos voltam benne, hogy többé nem kel fel a földről.
- Nem szeretem ha átvernek. - mondtam, miközben leporoltam a ruhámat.
- Azt látom. Minden esetre ideje tovább állnunk, mielőtt rájönnek, kit is fogtak el valójában. – ebben egyetértettem Drake-kel.

Vissza az elejére Go down
Donquixote Doflamingo
Összesítés-,Rendszer AdminÖsszesítés-,Rendszer Admin
Donquixote Doflamingo


Hozzászólások száma : 54
Join date : 2012. Jan. 25.

Hajtóvadászat Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hajtóvadászat   Hajtóvadászat EmptyKedd Ápr. 02, 2013 3:25 am

Na, itt az utolsó kör, srácok! A feladatotok rendkívül egyszerű - meneküljetek el, majd a bázis elhagyását követően irány a kikötő, és hajózzatok el együtt, vagy külön a Naplementébe... érthetőbben fogalmazva, írjatok egy levezető kört, amiben végleg magatok mögött hagyjátok ezt a szigetet. Ja, igen! Ha már ilyen szigetet találtatok ki, akkor magyarázzátok el nekem részletesen, hogyan lehet elhagyni ezt a helyet! Wink
Vissza az elejére Go down
Nathaniel Mandrake
Kalóz; Kardforgató
Kalóz; Kardforgató
Nathaniel Mandrake


Hozzászólások száma : 11
Join date : 2013. Mar. 01.

Karakter információ
Tapasztalat:
Hajtóvadászat Left_bar_bleue2800/3750Hajtóvadászat Empty_bar_bleue  (2800/3750)
Pénz: 500.000 ßeli
Vérdíj: 0

Hajtóvadászat Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hajtóvadászat   Hajtóvadászat EmptyVas. Ápr. 07, 2013 12:57 am

Raten egy pillanatig elgondolkodott, majd összeszedte magát, és bólintott.
- Rendben, induljunk. Való igaz, nem kellene visszakerülni - legközelebb nem biztos, hogy ilyen szerencsénk lesz. - pedig láthatóan amiből a lázadó nem volt kifogyva, az a mázli.
- Akkor mire várunk? - vigyorodtam el, és a bázis bejáratán kilépve elindultam egy irányba.
- Tudom, már megpróbáltunk szétszóródni, de most lehet jobban járnánk vele. - vetette oda társam, majd egy másik útvonalon indult el.
- Akkor jó szelet, jó szerencsét! - kurjantottam vissza a kalózok szokásos köszönését, és elvigyorodtam.
- Sok szerencsét neked, barátom. - biccentett, majd eltűnt a szemem elől egy ház mögött. Gyors sétává lassítottam a rohanást, hogy ne keltsek feltűnést, és a kikötő felé indultam, ahol kis vitorlásom várt. A városka lakói láthatólag nem tudtak sok mindent kis akciónkról, de ez nekem csak kapóra jött, ugyanis senki nem akart gáncsot vetni előttem, esetleg fejbe kólintani valamivel. Ahogy kiértem a kikötőbe, és megpillantottam csónakomat, valami az eszembe ötlött. Ha erre a szigetre csak befelé vezetnek áramlatok, hogy lehet kijutni? Csodálkozva húztam fel a szemöldököm, mert járművem mellett még mindig az a férfi szorgoskodott, akinek pisztolyt nyomtam a fejéhez. Jelentősen belemerült egy kötélcsomó kibogozásába, így nem vette észre, ahogy mögé lopakodok. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és egyik flintlockomat, habár töltetlenül, de a tarkójához szorítottam.
- Jól érezte magát a szigeten, uram? - kérdezte kissé félénken, de láthatólag nem lett halálfélelme.
- Remekül. Sajnos volt egy kis konfrontációm a helyi haditengerészekkel, szóval szeretném a lehető leghamarabb elhagyni a szigetet. Úgyhogy ismét élet-halál kérdést teszek fel. Természetesen nem az én életem a tét. - vigyorodtam el, habár nem láthatta. - Hogyan tudok innen elmenni?
- Természetesen vontatóhajóval. - mondta csevegő hangon, mintha az én hibám lenne, hogy egy ilyen magától értetődő dologra kérdezek rá. - Ott is van, ni! - mutatott a tenger felé, ahonnan egy fehérre festett, hajószerű szerkezet közeledett. - Néhány dial van beleépítve, így képes szél nélkül, áramlattal szemben haladni, és a spirálindák hatókörére vontatni a hajókat. Minden kikötőben van egy. - kíváncsi lettem volna a dialokra, mivel Jaya-n is lehetett találni néhányat, és ezek igen értékes kincsnek számítottak, de jelen pillanatban ez nem érdekelt. Elengedtem a szerencsétlent, beugrottam a vitorlásba, és megvártam, míg a vontatóhajó egy kampós kötél segítségével kivontat a nyílt vízre. Meglehetősen jó tempóban haladt, és így néhány perc alatt már újra South Blue-n ringatóztam. Érdekes egy kaland volt. Beteg tengerészek, bosszúálló lázadó, csapdába ejtő sziget... Valami azt súgta, még lesz dolgom ezzel a Raten-nel.
Vissza az elejére Go down
Raten Chromixen
Lázadó; Parancsnok-helyettes
Lázadó; Parancsnok-helyettes
Raten Chromixen


Hozzászólások száma : 20
Join date : 2013. Feb. 24.

Karakter információ
Tapasztalat:
Hajtóvadászat Left_bar_bleue6650/7500Hajtóvadászat Empty_bar_bleue  (6650/7500)
Pénz: 510.000 ßeli /lekötve/
Vérdíj: 0

Hajtóvadászat Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hajtóvadászat   Hajtóvadászat EmptyHétf. Ápr. 08, 2013 6:04 am

Elgondolkodtam, hogy vajon mennyit tudhat a férfi. Az egyértelmű lehetett a számára, hogy lázadó vagyok – sikeresen lebuktattam magam. De a rangomat nem tudhatta, ami valamelyest megnyugtatott.
- Rendben, induljunk. Való igaz, nem kellene visszakerülni - legközelebb nem biztos, hogy ilyen szerencsénk lesz. – bólintottam hát, felkészülve az indulásra.
- Akkor mire várunk? – lépett előre vigyorogva Drake, és elhagytuk a bázist. Odakint a téren aztán megtorpantam, és a távozó kalóz hátának szóltam.
- Tudom, már megpróbáltunk szétszóródni, de most lehet jobban járnánk vele. – vetettem fel ismét az elkülönülést. Sikeresen kijutottunk, és valószínűleg kettőnket fogják keresni, ezért egyedül kevésbé vonunk magunkra figyelmet. Legalábbis ebben reménykedtem.
- Akkor jó szelet, jó szerencsét! – búcsúztatott szertartásosan, mire én csak biccentettem felé.
- Sok szerencsét neked, barátom. – léptem be egy kis sikátorba, és vissza se nézve kezdtem futni, amíg egy forgalmas utcához nem értem. Ott normális tempóra váltottam – bár alighanem feltűnést keltett egy tengerész, ezért első utam egy kis boltba vezetett.
- Szépjónapot! – köszöntöttem a boltost, ahogy a ruhákhoz léptem. – Eltávon vagyok, mégis, a ruháim az előző bázison maradtak, ezért szeretnék magamnak újat vásárolni. – magyaráztam a boltosnak, ahogy válogattam a ruhák között. Szerencsére nem gyanakodott, és készségesen segítette a ruhák közti válogatást. Végül egy, a szokásostól eltérő ruházat mellett döntöttem – jobb az óvatosság.
- Akkor, ha jól sejtem… – kezdtem az erszényemben kutatni, mire a boltos vadul megrázta a fejét.
- Kérem, jó uram, nem számítanék fel hasznot a tengerészet egy embere kárára. – sietett leszögezni, bár biztos voltam benne, hogy ugyan úgy felszámol – bár, az átlagosnál jóval kisebb – hasznot.
Elégedetten léptem hát ki új felszerelésemben – a tengerészeti egyenruhát feltűnés nélkül ejtettem bele egy kukába – és masíroztam a kikötő felé. Új felszerelésem – kék ing, fekete nyakkendővel feszített felsőtestemen, fekete nadrággal. A fejemre egy szintén fekete kalapot húztam, hogy eltakarjam feltűnő szőke hajkoronám. Ezután egyhangúan telt a sétám a kikötőig, ahol csónakom még mindig engedelmesen várt – ami meg kell valljam, meglepett. Attól féltem, az üres hajó túl nagy feltűnést kelt, és az érdeklődők kifosztják, esetleg kisajátítják maguknak – de szerencsére semmi ilyesmi nem történt.
Unatkozva vártam hát a csónakban a vontatóhajót – felettesem elmondta, hogy ezek a dial-lal működő gépezetek vontatják ki a kifelé igyekvőket a szigetről, és hogy ingyenes az utazás rajtuk. Ahogy befutott a hajó, elkaptam a felém vetett kampót, és beakasztottam csónakomba, mire egy undok rántás keretében el is indultam kifelé erről a szigetről. Miközben hátradőltem, és engedtem a napnak, hogy fényében részesítsen és a hajó álomba ringasson, egy hang szakította meg a kezdődő pihenésem.
- Raten! – kiabált valaki, mire kinyitottam a szemem, és több vigyorgó alakot láttam meg a vontatóhajón.
- Mit kerestek itt? – kérdeztem álmos hangon, és visszacsuktam a szemem. Látni se akartam ezeket a parancsszegő alakokat, akik az embereim voltak.
- Féltünk, hogy egyedül nem tudod megoldani. És segíteni akartunk… Nem csak téged, de minket is…
- ELÉG LEGYEN! Majd megvitatjuk… otthon. – zártam le a beszélgetést. Nem akartam, hogy még több információt szivárogtassunk ki, illetve hogy belelovalják magukat az egészbe. És még inkább, még nem akartam erről beszélni. Ezért a fejembe húztam a kalapot, és egy mély sóhaj után álomba zuhantam. Utolsó gondolatom még Drakehez kanyarodott vissza. Úgy éreztem, még összefutunk egyszer.

Vissza az elejére Go down
Donquixote Doflamingo
Összesítés-,Rendszer AdminÖsszesítés-,Rendszer Admin
Donquixote Doflamingo


Hozzászólások száma : 54
Join date : 2012. Jan. 25.

Hajtóvadászat Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hajtóvadászat   Hajtóvadászat EmptySzer. Ápr. 10, 2013 8:35 am

Na, remélem, sikerült minden igényeteket kielégítenem a kalandotok során, örömmel láttam, hogy a küldetés végére többé - kevésbé sikerült összemelegednetek. Viszont nem ragozom tovább, inkább rátérek az értékelésre, hiszen minden bizonnyal erre vártok már attól a pillanattól kezdve, mikor jelentkeztetek. Jutalmatok 300 TP és 400.000 ßeli! Vérdíjat nem tűznek ki a fejetekre, ugyanis valamiféle megmagyarázhatatlan félreértésnek köszönhetően két másik törvényen kívüli nyakába varrták a történteket!
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Hajtóvadászat Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hajtóvadászat   Hajtóvadászat Empty

Vissza az elejére Go down
 
Hajtóvadászat
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Trailer Park :: Helyszínek :: South Blue :: Nyílt tenger-
Ugrás: